Mese az idő csendes elmúlásáról és egy örök barátságról. A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon látható Emilia Śniegoska „Huncut barátnék” című dokumentumfilmjét ajánljuk azoknak, akik nem bánják a lassú tempót és a szívmelengető pillanatokat Kelet-Európából. Aki a végét nem könnyezi meg, annak nincs szíve. A Berlinben élő lengyel rendező ódája a vidéki nagymamákhoz.
Románia soknemzetiségű ország. Azt tudjuk, hogy a magyarok az egyik kisebbség, az már kevéssé ismert, hogy lengyelek élnek észak-keleten. Bukovinában, egy kis romániai lengyel faluban járunk. De a képeket elnézve bárhol lehetnénk a régióban: ehhez hasonló elnéptelenedő kis település rengeteg van a Vasfüggönytől keletre. Itt ugyanúgy élnek évtizedek óta özvegy öregasszonyok nejlon otthonkában, fejkendőben. Akik a férfiak és fiatalok nélküli faluban állnak helyt évről évre.
Ilyen idős asszony a film két főszereplője Hanka és Bronka. Férjeiket eltemették, gyerekeik Spanyolországban és Németországban élnek. Az unokákat videófelvételekről nézik, a gyerekekkel telefonon tartják a kapcsolatot. Életüket abban a ritmusban élik, ahogyan egykor a felmentőik: a tavaszi és nyári munkákat követik az őszi, téli tennivalók. Egymást támogatják kaszálás, kapálás, a krumpli ültetése, felszedése, a baromfiudvar gondozása, a hús füstölése, ágseprű készítés közben – a két jókedélyű nő nem unatkozik. Az évszakok körforgásában telnek a napjaik, de tele vannak élettel, napjaikat apró örömökkel színesítik: pletykálnak a tv bemondónőkről, visszaugatnak a kutyáknak. De olyan filozofikus kérdés is elhangzik a csirke kopasztása közben, hogy vajon hova tűnik a lélek a halál után?
A film hagy időt a nézőnek: beleszédülünk a lenyűgöző, erdő borította hegyek látványába, elandalodunk a méhzsongásos, tücsökciripelős idilli madárdalos napokban, ahol a két asszony közösen főz, áfonyát szed és a temetőben gyomlál. Közben emlékeznek: férjeikre, egyikük meghalt fiára, másikuk három hónaposan meghalt lányára.
„Mit lehet tenni. Az életnek mennie kell tovább.”
Közhelynek hangzik, de itt filmben jól értjük: ezekkel a mondatokkal nők generációi erősítik meg magukat évszázadok óta újra és újra minden sírdomb fölött. Hanka és Bronka sosem panaszkodik. Mintha ez a két mondat vezetné őket – ha a távoli családtagokra gondolnak, vagy ha a falusi munka nehézségeivel néznek szembe.
Az időtlennek tűnő, zárt világba azonban hirtelen megérkezik a háború. A közeli határ túloldalán van Ukrajna, a falu fölött hallani a vadászgépek zúgását. Ráadásul az idős Hanka és Bronka sincsen vasból, egyre nehezebb számukra elvégezni azt a munkát, amit egyébként is férfiak csináltak. Az okostelefonok gyakrabban csörögnek, a távolban élő gyerekek egyre többet aggódnak egyedül élő anyjuk miatt.
„Ha egyikőtök elgyengül, követi a másik. Egymás tükörképei vagytok” – hangzik el egyszer.
És ekkor már Hanka és Bronka számára is felmerül a kérdés: menni vagy maradni. A független, erős asszonyok döntés elé kerülnek.
Vetítés: Emilia Śniegoska „Huncut barátnék”, 2026. január 29. 15.00 Mammut II.
Képek: BIDF
