A láthatatlan nemzet, amitől sokat tanulhatunk

Szerző: | 2025. 01. 16. 15:58

Olvasási idő: 3 perc

Egy ország, aminek létezését a világ nagy része nem ismeri el: a Tajvanról készült legújabb dokumentumfilm, A láthatatlan nemzet lélegzetelállító és egyben motiváló történeteket mesél el. A film hasznos néznivaló azoknak is, akik tájékozottak az ázsiai világban, de azoknak főként, akik nem naprakészek a világ egyik legdemokratikusabb országának helyzetét illetően.

A láthatatlan nemzet egy fontos film, nem csak a tajvaniak, hanem a világ többi része számára. Tajvan (hivatalosan: Kínai Köztársaság) célja ugyanis, hogy a saját hírét vigye a világban és ellensúlyozza a Kína által végzett rombolást. Ugyanis a népköztársaság minden lehetséges fórumon nyomást gyakorol a világ országaira, hogy ne csak, hogy ne ismerjék el Tajvan függetlenségét, hanem hogy még együtt se működjenek a szigetországgal. Ezért is lehet az, hogy Tajvan már nem tagja az ENSZ-nek és a WHO-nak sem, sőt, az olimpián is csak egyetlen alkalommal indulhattak a sportolói Tajvan színeiben. Gondoljunk bele, ott állunk a dobogón, és nem énekelhetjük el a saját himnuszunkat, még csak a saját országunk neve se úgy hangozhat el, ahogy mindig is ismertük.

A film szinopszisa

Amikor egy olimpiai bajnok nem örömében sír a dobogón, hanem azért, mert országának himnuszát nem énekelheti… Tajvan. Egy ország, amelyet Kína nyomására számos állam a mai napig nem ismer el. A magyar kormány sem. Egy nép, amely óriási küzdelmet folytat, hogy megőrizze nehezen kivívott demokráciáját és a szabadságot. Egyetemi diákok, akik csakúgy, mint Hong – Kongban, elszántan képviselik országuk valódi érdekeit. Egy film, amelynek főhőse Tajvan első női elnöke, a hazája iránti szenvedéllyel kormányzó Caj Jing-ven, aki kötélen táncolva egyensúlyoz az Egyesült Államok és Kína kolosszális geopolitikai erői között. „A Láthatatlan Nemzet” megmutatja magát. További részletek a Fesztivál honlapján.

A filmben kézzel foghatóan esik szó az 1987-ig tartó fehérterrorról: egy egykori fogvatartott visszatér a hosszú évekig „otthonául szolgáló” börtönbe, ami ma már múzeumként működik. Az első demokratikus választások, 1996 óta, két párt, a nemzeti szocialista Kuomintang (KMT) és a Demokratikus Progresszív Párt (DPP) váltja egymást a kormányzásban. A láthatatlan nemzet egyik fő megszólalója Caj Jing-ven, a DPP színeiben 2016 és 2024 között az elnöki széket betöltő politikus, az első nő ezen a poszton. Az elnöknő életpályája és kitartása is tanulságos. A film alapján elvitathatatlan érdemei vannak abban, hogy Tajvant nem kebelezte még be a diktatórikus berendezkedésű Kína.

Amelynek – ahogy a filmben többször is elhangzik -, soha nem is volt része Tajvan, ezért nem is lehet szó „újraegyesítésről”. Ezért bárhogy is történne meg, az erőszakos átmenet (vagy véglet) nélkül nem úszható meg. Több előrejelzés szerint Kína 2025-ben teszi majd meg a katonai lépéseket, amire Tajvan tudatosan készül. Bár nem akar háborúzni, de kész megvédeni magát. A dokumentumfilmben a kínai-tajvani helyzet miatt az orosz-ukrán háború témája is előkerül.

A nézők arra is választ kaphatnak az alkotásból, hogy miért ilyen fontos Kínának Tajvan: a tőle keletre lévő sziget bekebelezésével Kína kiterjeszthetné a területeit és a szigetország lehet az első a környező – szintén fájóan demokratikus – szigetek (Fülöp-szigetek, Japán stb.) annektálásának sorában.

A filmre hangolódva (vagy a megnézés után) érdemes megnézni a Szél Bernadettel készült beszélgetést a Fesztivál hivatalos podcastjában. Az egykori ellenzéki képviselő 2024-ben hónapokig élt és kutatott Tajvanban. A podcastban arról beszél: A világ egyik legfejlettebb demokráciájától érdemes tanulnia a magyaroknak is. A beszélgetésben emellett több párhuzamot (vagy széttartást) is végigvesz Magyarország és Tajvan között.

A demokráciáért zajló sikeres vagy sikertelen küzdelem egyik kulcsaként Szél a civil szféra meglétét vagy hiányát jelöli meg. Az autokráciák ugyanis küzdenek az erős, tevékeny civil társadalom ellen. Emellett szerinte a tajvaniakban a sok különböző gyarmatosító miatt alakulhatott ki az a belső késztetés, hogy magukért kell tenniük: nem várhatnak külső segítségre vagy hatalomra, ha valamit el szeretnének érni. A fehérterror egyik kulcsintézményéből, a börtönből, kialakított múzeum kapcsán pedig arról beszél, hogy Tajvan őszintén és önkritikusan nézett és néz a mai napig szembe a múltjával. Ez az – véli Szél -, amire Magyarország még nem volt képes: őszintén, történelemhamisítás nélkül szembenézni a múlttal, és tanulni belőle.

A podcast beszélgetés itt nézhető meg:

A láthatatlan nemzet 2025. január 30-án 19:00-tól és 31-én 20:15-től látható a Mammut II. Moziban, a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál keretében, amely során 2025. január 25-től február 2-ig nézhetünk meg országszerte dokumentumfilmeket a mozikban.

Borítókép forrása: Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál