Hogyan nézhetett ki Jézus? Erre a kérdésre sokan keresték és keresik is a választ. Most egy új régészeti lelet sok szempontból új képet fest a vallásalapítóról.
Jézus Krisztus a legtöbb európai ábrázolása szőke vagy világosbarna, világos színkomplexiójú fiatalemberként ábrázolja, szinte minden esetben szépen nyírott rövid szakállal. Ez az a kép, ami a kereszténység alapítójáról mindnyájunkban él. Gyakorlatilag ez a világ legismertebb arcképe – és minden bizonnyal hamis.
A történeti Jézus ugyanis egészen bizonyosan nem volt sem szőke, sem világos bőrű. Máté evangéliuma szerint, amikor Jézust a keresztre feszítés előtt a Gecsemáné kertben letartóztatták, Júdásnak kellett megmutatnia a katonáknak, ki is Jézus, mert azok nem tudták megkülönböztetni a tanítványaitól, vagyis nagyjából ugyanúgy nézett ki, mint a többi közel-keleti zsidó. Ennél közelebbit azonban nem tudunk. Nincs csontváz vagy más testmaradvány, amelyből DNS-t lehetne vizsgálni.Az egyik megoldás a törvényszéki antropológia. A rendőrség által a bűncselekmények felderítésére kifejlesztett módszerekhez hasonlókat alkalmazva brit tudósok izraeli régészek segítségével rekonstruálták azt, amit szerintük a legpontosabb képe az emberiség történelmének leghíresebb arcának. A szakértőknek gyakorlati ismeretekkel kell rendelkezniük a genetika, valamint az emberi növekedés és fejlődés terén. Kutatásuk során a primatológia, a paleoantropológia (a főemlősök és az ember evolúciójának tanulmányozása) és az emberi csonttan (a csontváz tanulmányozása) területeiből is merítenek. Még az olyan látszólag távoli területek is szerepet játszanak ebben a fajta vizsgálatban, mint a táplálkozás, a fogászat és az éghajlati alkalmazkodás. Richard Neave, az angliai Manchesteri Egyetemről nyugdíjba vonult orvosi illusztrátor rájött, hogy ez a módszer Jézus külsejének megismeréséhez is segítséget nyújthat. A Making Faces: Using Forensic And Archaeological Evidence című könyv társszerzője, Neave tucatnyi híres arcot rekonstruált, köztük II. Fülöp macedón királyét, Nagy Sándor apját, és Midas fríg királyét. Ha valaki képes pontos portrét készíteni Jézusról, az ő. Máté leírása a Gecsemánéban történt eseményekről nyilvánvaló nyomra vezet Jézus valódi arcához. Egyértelmű, hogy vonásai a korszak galileai szemitáira voltak jellemzőek. Neave és kutatócsoportjának első lépése tehát az volt, hogy koponyákat szerezzenek Jeruzsálem közeléből, abból a régióból, ahol Jézus élt és prédikált. Ilyen típusú szemita koponyákat korábban izraeli régészek találtak, akik megosztották azokat Neave-vel. Három jól megőrzött, Jézus korából származó példánnyal a kezében Neave számítógépes tomográfiát használt, hogy röntgenfelvételeket készítsen a koponyákról, így feltárva mindegyik szerkezetének apró részleteit. Ezután speciális számítógépes programok értékelték a rengeteg információt az emberi arc kulcsfontosságú területein található lágy szövetek vastagságának ismert méréseiről. Ez lehetővé tette egy reprezentatív szemita koponyát borító izmok és bőr újrateremtését. Az egész folyamatot olyan szoftver segítségével hajtották végre, amely az eredményeket antropológiai adatokkal ellenőrizte. Ezen adatok alapján a kutatók digitális 3D-rekonstrukciót készítettek az arcról. Ezután lenyomatot készítettek a koponyáról. Majd a számítógépes program által meghatározott arcszövetek vastagságának megfelelő agyagrétegeket vittek fel, valamint szimulált bőrt. Az orrot, az ajkakat és a szemhéjakat ezután úgy modellezték, hogy azok az alatta lévő izmok által meghatározott alakot kövessék.
Két kulcsfontosságú tényezőt nem lehetett a koponyából meghatározni: Jézus haját és bőrszínét. Ezen részek kiegészítéséhez Neave csapata az első századból származó, különböző régészeti lelőhelyeken talált rajzokhoz fordult. Ezeket a rajzokat a Biblia összeállítása előtt készítették, és olyan fontos nyomokat tartalmaztak, amelyek segítségével a kutatók megállapíthatták, hogy Jézusnak sötét, nem pedig világos szeme volt.A történelmi feljegyzések Jézus magasságának kérdését is megoldották. A csontvázmaradványok elemzése alapján a régészek egyértelműen megállapították, hogy Jézus korában a szemita férfiak átlagos testmagassága 155 cm volt, átlagos súlyuk pedig körülbelül 50 kg. Mivel Jézus körülbelül 30 éves koráig kint dolgozott ácsnak, ésszerű feltételezni, hogy izmosabb és fizikailag jobb formában volt, mint amit a nyugatias portrék sugallnak. Arca valószínűleg az időjárás viszontagságaitól megviselt volt, ami szintén idősebbnek tüntette fel.
A kérdés a haj és a szakáll. A modern ábrázolások általában hosszú hajjal képzelik el Jézust. Ez minden bizonnyal nem valós. Az 1. századi görög–római világban a simára borotvált arc és a rövid haj elengedhetetlennek számított. A dús hajkorona és a szakáll isteni tulajdonságnak számított, amelyet a férfi divat nem vett át. Sokak szerint csak azért ábrázolták a későbbiekben Jézust szakállal és hosszú hajjal, hogy isteni jellegét hangsúlyozzák – mintegy egy keresztény Zeuszt ábrázoltak eképpen. Még a filozófusok is meglehetősen rövidre nyírták a hajukat.Az ókorban a szakáll nem volt a zsidóság megkülönböztető jegye. Valójában a zsidók elnyomóinak egyik problémája az volt, hogy nehéz volt azonosítani őket, amikor úgy néztek ki, mint mindenki más (erre utal a Makkabeusok könyve is). Azonban a Judaea Capta érméken látható zsidó férfiak képei, amelyeket Róma bocsátott ki Jeruzsálem 70-ben történt elfoglalása után, szakállas foglyokat ábrázolnak.
Egy új felfedezés is afelé dönti el a vitát, hogy Jézus bizony jól borotvált lehetett. A régészeti felfedezés Iznik mellett törtnét. A városról – és annak kiemelkedő jelentőségéről a korai keresztény világban – már írtunk.
A város melletti Hisardere temetőben található föld alatti sírban feltártak egy „Pásztor Jézus” (Jó Pásztor) ábrázolást, amely valószínűleg az egyetlen eddig Anatóliában ismert példány. Ez a lelet mind a török, mind a világ régészetének szempontjából rendkívül jelentős felfedezésnek számít. Úgy tűnik, hogy a Hisardere-i nekropolist a 2–5. században mind a gazdag nikomédiaiak, mind a lakosság alsóbb rétegei egyaránt használták. A területen feltárt sírtípusok között megtalálhatók az İznikre jellemző „terrakotta lemezzel fedett kamrasírok” is. A szóban forgó, a 2025-ös ásatási szezonban feltárt hipogeum sír különösen falfestményeivel hívja fel magára a figyelmet. Bár a sír észak–déli irányban futó déli fala nagyrészt megsemmisült, a keleti, nyugati és északi falak szinte teljesen sértetlenek. A freskókkal borított sír e három fala és mennyezete azzal tűnik ki, hogy emberi alakokat ábrázol, ellentétben a régió többi sírjával. A hátsó falon láthatjuk a Jó Pásztor ábrázolását.
A fiatal, szakálltalan, egyszerű tunikát viselő Jézus-alak nagy szarvas kecskét hordoz a vállán, míg a két oldalán álló kecskealakok szimmetrikus elrendezést kölcsönöznek a jelenetnek. Több szempontból is figyelemre méltó az a 3. század elejére datálható ábrázolás: egy részről Jézust egyértelműen rómainak ábrázolják, más részről itt még nem jelenik meg a későbbi ikonográfiában általános kép róla – egy jóval valósághűbb, göndör rövid hajó, jól borotvált fiatalember látszik a képen.
