A hatalmas faházra az angliai Cumbria megyében található Holme St Cuthbert falu közelében bukkantak.
Az először 2022-ben azonosították először a maradványokat, de akkor még úgy gondolták, hogy a közeli 12. században alapított ciszterci kolostorhoz tartozó tanya lehetett.
A High Tarns régészeti projekt részeként végzett geofizikai felmérés egy 50 m x 15 méteres faépületet azonosított, amiről a régészek úgy vélték, ígéretes feltárási helyszín lesz.
Ez 2024 végén egy közösség által vezetett ásatást indítottak el, ahol a régészek olyan lyukakat tártak fel, amelyek segítségével már tudták becsülni az épület méreteit. A központi folyosó keresztgerendájának fa karbon kormeghatározása a szerkezet építését 990 és 1040 közé helyezte, vagyis a késő viking korba.
A feltárást végző régészek ez alapján úgy vélik:
„A faépület 10. század végére, 11. század elejére való datálása azt mutatja, hogy az építmény egyáltalán nem kapcsolódik a ciszterci kolostorhoz, időben jelentősen korábban épült.”
„Továbbá ez a dátum lehetővé teszi számunkra, hogy az épületet a késő viking kor egyik értékeként értelmezzük. Mintha ez nem lenne elég izgalmas, de úgy tűnik, eddig ez a legnagyobb viking kori épület, amelyet Nagy-Britanniában találtak és tártak fel.”
Az ásatások egy gabonaszárító kemence vagy kukoricaszárító nyomait is feltárták, beleértve a lépcsőket, a kővel bélelt falakat, a kályha feletti boltív maradványait, valamint egy agyagból és macskakövekből épített, körkörös szárítókamrát.
A gabonaszárító kemence maradványai
Kevés keltezhető tárgy került elő, ami köszönhető nagyrészt az épület felett zajló évszázados intenzív mezőgazdasági tevékenységnek, amely alaposan felkavarta a területet, valamint a talajviszonyoknak, amelyekben nem maradtak fenn szerves anyagok. Csupán két kis cserépdarab került elő, amelyeket a késő középkorban raktak le az összedőlt szárítókemence fölé.
Forrás: Heritage Daily
