Bicentenáriumi lázban ég Nagy-Britannia. Idén lesz 200 éve annak, hogy két angliai kisváros között kitört a közlekedési forradalom.
A közlekedés történetében az első jelentős változás – amikor az emberi haladás sebessége egy nagyságrendet emelkedett – valamikor a Kr.e. II. évezredben történt, amikor a lovat háziasították a délorosz sztyeppvidéken. A következő lépésre viszont egészen 1825-ig kellett várni. Egészen addig az ember nem tudta meghaladni a ló sebességét szárazföldön. Az áttörés, ami azután az utazás egész forradalmát elindította, és alapjaiban formálta át a világot, az angliai bányavidékeken kezdődött. Ló vontatta csilléket, egyszerűbb lóvasutakat használtak már ekkor évtizedek óta – és voltak (meglehetősen gyenge) próbálkozások a gőz befogására is járművek hajtására is.
Robert Fulton 1807-ben alkotta meg a gőzhajót. Az első használható lapátkerekes gőzhajó, a Clermont hossza 45,7 méter, az egyhengeres gőzgép teljesítménye 20 lóerő volt, két lapátkereket hajtott. Első, 240 kilométeres útját a Hudson-folyón, New York és Albany között 32 óra alatt tette meg 1807-ben, és még abban az évben megkezdte az üzletszerű hajózást. 1810-ben már három hajója járt a Hudsonon, és gőzhajók működtek a kompátkelőhelyeken a nagyvárosokban.
Nicholas-Joseph Cugnot már 1769-ben kísérletezett gőzkocsival is, de az alig 3-4 kilométer per órás sebességgel tudott haladni, és negyed órát tudott csak haladni ilyen csigasebességgel is. Richard Trevithick már 14 kilométeres óránkénti sebességet is elért, és az ő járművének köszönhetjük a „gőzgép” kifejezést – de a gőzkocsija így sem lett sikeres. Az áttörést George Stephenson tulajdonképpen egy marketing-trükknek köszönheti: ő találta fel a „lóerő” használatát. Bár kétséges, hogy egy ló valóban 1 lóerős-e, de a bányatulajdonosok így már ki tudták számítani, mennyit spórolnak, ha mondjuk egy 20 lóerős mozdonyt vesznek, 20 ló helyett.
Stephenson 1822-ben meggyőzte az északkelet-angliai Darlington és Stockton környékének bányatulajdonosait, akik vasutat akartak építeni a szén szállítására, hogy az általa tervezett gép nagyobb teher szállítására alkalmas, mint a lóvasút. Ehhez azonban szükség volt a parlament jóváhagyására is. A parázs vitában olyan érvek is elhangzottak, hogy maga az ördög húzza a kocsikat, az eső kioltja majd a lokomotív tüzét, a szikrák felgyújtják a házakat, az utasok pedig eszüket vesztik a tízmérföldes sebességtől. A nagy nehezen elfogadott törvény azonban végül személyek szállítását is lehetővé tette a 40 kilométeres vonalon, ahol a világ első vasúti hídja is megépült. A sínek nyomtávja 4 láb és 8,5 hüvelyk, azaz 1435 mm volt, ez a mai normál nyomtáv.
A vonal hivatalos megnyitására 1825. szeptember 27-én került sor, Stephenson Locomotion nevű gőzmozdonya helyenként óránként 24 kilométeres sebességgel 33 kocsit vontatott. A mozdony után öt vagon következett szénnel, egy pedig liszttel megrakva, a következő kocsiban a vasút tulajdonosai, igazgatói, földmérők, mérnökök kaptak helyet. Ezt húsz, utasok számára átalakított szenes vagon, majd legvégül hat, szénnel megrakott kocsi követte. A szerelvény mintegy hatszáz utast szállított, súlya pedig nagyjából 86 tonna lehetett. A szárazföldi közlekedés történetében most először fordult elő, hogy az ember a lónál gyorsabban utazott.
A szén hajókra történő szállítása gyorsan jövedelmező üzletággá vált, és a vonalat hamarosan meghosszabbították egy új kikötőig Middlesbrough-ban. Míg a szénszállító kocsikat a kezdetektől fogva gőzmozdonyok vontatták, addig az utasokat lovak által vontatott kocsik szállították. Egészen addig, amíg 1833-ban be nem vezették a gőzmozdonyok által vontatott személykocsikat.
„A világ örökre megváltozott 1825-ben, amikor Nagy-Britanniában megszületett a modern vasút, és az egész világon elterjedt” – mondta Lord Hendy vasúti miniszter.
„A Vasút 200 ünnepségek egyedülálló lehetőséget kínálnak arra, hogy tisztelegjünk történelmünk egy úttörő pillanata előtt” – tette hozzá. A bicentenáriumot Nagy-Britannia szerte megünneplik. Már január elsején 200 túlélő nosztalgiavonat adott füttyjelet a megemlékezés megkezdésére, amit a Network Rail a „valaha volt legnagyobb tömeges vasúti örökségi eseménynek” nevezett. Márciustól novemberig pedig kilenc hónapon át tartó fesztivállal emlékeznek a jeles évfordulóra, Durham megyében és a Tees Valleyben, ahol a vasút született.
Augusztusban a vonatépítő Alstom a derby-i Litchurch Lane-i gyárában rendezi meg a „The Greatest Gathering” elnevezésű rendezvényt, amely az elmúlt generáció legnagyobb ideiglenes vonat- és vasúttal kapcsolatos kiállítási tárgyakból álló összejövetelét mutatja be. Az „Inspiration” elnevezésű vándorkiállításra szánt vonat is bejárja majd Nagy-Britanniát, és a fővonali állomásokon, az örökségi vasútvonalakon és a vasúti teherpályaudvarokon kelt lelkesedést. A vonaton különböző interaktív kiállításokat tartanak majd, amelyek a vasút múltját, jelenét és jövőjét tárják fel.
A kétszáz éves vasút pedig köszöni, jól érzi magát. A 21. század harmadik évtizedében Európában sokak a jövő közlekedési eszközének tartják, mert gyors, környezetbarát és biztonságos.