Sokáig hittük azt, hogy a világ legősibb városát – bár alapvetően egalitárius társadalom volt – a férfiak vezették. Most megdőlni látszik ez az elmélet.
Çatalhöyük a világ egyik legrégebbi városias települése. A törökországi Konya mellett található, és megtalálása óta lenyűgözi a régészeket és az egyszerű látogatókart egyaránt.A település legkorábbi szakasza i. e. 7100 körülre tehető, a kerámiát megelőző neolitikum idején, amikor a hagyományos vadászat mellett egyre inkább az állattenyésztésre támaszkodó pásztorkomplexumok alakultak ki.Çatalhöyük i. e. 5700 körül, a bronzkor megjelenése előtt volt lakott. Egyes szakértők a város elhagyását az éghajlatváltozással vagy az egalitarizmus hanyatlásával magyarázzák, ami belső erőszakhoz és a mikrotársadalom összeomlásához vezetett.
Ami elsőre feltűnik az utcák hiánya – a kis házak közvetlenül egymásra épültek, a lakóknak pedig felülről kellett létrákon bemászni a házukba. Ez nem volt túl praktikus, de nyilván jobban megtámasztották egymást így a házak. Amelyek közül minden ötödik – mondjuk így – templom volt. Legalább is minden valószínűség valamiféle rituális célt szolgátak azok az épületek, ahol hatalmas bikafej-szobrok és falra festett bikák voltak. Mivel a bika a férfierő szimbóluma volt a mediterrán világban, sokáig úgy vélték, hogy az ősi várost is bizonnyal férfiak vezették. Egy új kutatás azonban más eredményre jutott.
A Közel-Kelet Műszaki Egyetem és az ankarai Hacettepe Egyetem által vezetett, a poznańi egyetemmel együttműködésben végzett tanulmányban DNS-elemzéssel sikeresen szekvenáltak 131 genomot 400, az ősi lakóépületek padlója alá temetett csontváz maradványából.A tanulmány szerzői szerint az elemzés meglepő változást tárt fel az idő múlásával. A korai időszakban az ugyanabban a házban eltemetett egyének általában biológiailag rokonok voltak. Később a háztartásokban egyre több nem rokon egyén élt.Ezeknek a különbségeknek ellenére minden tag hasonló étrendet követett, ami arra utal, hogy összetartó háztartási egységként éltek együtt, valószínűleg nevelőszülői gondozás vagy örökbefogadás formájában.
A legjelentősebb azonban az a felfedezés, hogy a nyomon követett családvonalak túlnyomórészt nőkből álltak, ami arra utal, hogy a nők megtartották születési otthonukat, míg a férfiak elköltöztek. Ez a felfedezés felforgatja a legtöbb férfi-központú társadalmi modell narratíváját, amelyet korábban az európai neolitikus lelőhelyeken találtak.Ezenkívül a Çatalhöyük-i temetkezési szokások egyértelműen azt mutatják, hogy a lányok, különösen a csecsemők és a kisgyermekek sírjaiban több magasabb társadalmi státuszra utaló sírmelléklet volt, mint a fiúkéban, például gyöngyök, szerszámok és kerámiák, akár ötször több is.„A nők helyzete különösen dominánssá válik a település fő szakaszának vége felé, amikor az településnek körülbelül ezer lakosa volt. Ez egybeesik a rituális tevékenységek intenzívebbé válásával, a narratív jeleneteket ábrázoló falfestmények nagy számával és a szarvasmarhák különleges kezelésével” – jegyezte meg Arkadiusz Marciniak professzor, akinek csapata a település utolsó szakaszát tanulmányozza.
Úgy tűnik tehát a férfiközpontú társadalmak jóval később alakultak ki, mint ahogy eddig sejtettük, hiszen egyre valószínűbb az is, hogy az anatóliainál nem sokkal későbbi balkáni lelőhelyeken is nőjogú társadalmak voltak az őskori Európában.
