Nem akarjuk vegán életmódra szoktatni a magyarokat – sem hagyományaik elhagyására. Pusztán azt szeretnénk bemutatni, mennyire más hagyományok élnek más keresztény közösségekben.
India lakosságának mintegy 3%-a tartozik különböző keresztény felekezetekhez. A keresztények a szubkontinens három helyen élnek nagyobb közösségekben, Meghalya, Goa és Kerala szövetségi államban. A legrégebbi közösségek a dél-indiai Keralában élnek. Őket még a prófétai időkben Szent Tamás térítette keresztény hitre, és többségük máig a szír ortodox vagy a szír katolikus rítust követi. A negyven milliós államban mintegy hat millió keresztény él – fontos szerepet töltenek be az államban, akár a kulturális, akár a gazdasági életben. Jól integrálódtak India sajátos társadalmi rendjébe – de sok szempontból megőrizték különállásukat – amit jól mutat konyhájuk is. A keresztények ugyanis – ellentétben a hindu többséggel – szigorúan nem vegetáriánusok, sőt alkalom adtán a hinduknál szent állatnak számító szarvasmarha húsát is fogyasztják. Az ünnepeik természetesen időben megegyeznek a többi keresztény nép ünnepeivel – az ünnepi ételek azonban nagyon is mások.
A reggeli – rizses puffancsok kacsacurryvel, hiszen Ázsiában a reggeli sokkal ofntosabb étkezés, mint ánlunk, és általában főtt étlet szokás enni.
A vellayappam egy puha palacsinta, amely köménnyel, mogyoróhagymával és kókusszal fűszerezett fermentált rizstésztából készül, és gyakran krémes sűrű levest adnak hozzá, amely kókusztejből, zöldségekből, és néha csirkéből vagy tojásból készül. A palappamokat, vagyis a puha és csipkés puffancsokat erjesztett rizstésztából készítik. Kissé édes és fanyar ízűek, egyedi textúrájúak – a széleiken ropogósak, a közepük felé pedig puhák. Az erjesztési folyamat adja a palappam jellegzetes ízét és légies textúráját. Általában nyers rizsből, főtt rizsből, kókusztejből, élesztőből, cukorból és sóból álló tésztából készül. A tésztát egy éjszakán át hagyják erjedni, így alakul ki a jellegzetes íze és állaga. A palappamot hagyományosan egy speciális, görbe serpenyőben, az úgynevezett appachattiban sütik, amely jellegzetes formáját adja. Nagyon jól illik egy gazdag és ízletes kacsacurryhez, amely zamatos kacsadarabokból készül, illatos mártásban főzve. A keralai konyhában a kacsacurryt gyakran fűszerek és kókusztej keverékével készítik, ami krémes és aromás állagot ad neki. A palappam és a kacsacurry együtt harmonikus és laktató ételt alkot.
Ebéd – a főétkezés
Előételnek gyakran esznek olyan darál csirkehúsból készül gombócokat, amelyek leginkább a mi fasírunkra emlékeztetnek – természetesen egészen más főszerezéssel. A főételben pedig megjelenik egy számukra ismerős alapanyag is -igaz egészen máshogyan, mint, ahogyan mi szoktuk fogyasztani. A reggeliről már ismert rizspuffancsokat főtt tojások mellé szolgálják fel, amelyeket azonban egy sűrű hagymából, paradicsomból és változatos fűszerekből készült ízletes mártással főznek össze. Fontos – és szimbolikus eleme az ünnepi ebédnek a hal is. Egészen pontosan egy fanyar és fűszeres curry friss halból, kókusztejből és olyan aromás fűszerekből, mint a kurkuma, koriander és görögszéna.Az asztalra kerül még az avial egy kókusszal, joghurttal, currylevéllel és kókuszolajjal ízesített vegyes zöldség curry, a thoran – reszelt kókusszal és fűszerekkel sült zöldségek, mint például káposzta, bab vagy sárgarépa, hagymasaláta és főtt rizs. De a legfontosabb, amit egyben ugye jelzi, hogy itt keresztények élnek -az ularthiyathu: A marhahúsdarabokat aromás fűszerekkel és fűszernövényekkel kevergetve sütik, amíg megpuhulnak. A fűszerek és a lassú főzési módszer kombinációja fokozza a marhahús ízét és puhábbá teszi a húst. Levezetésnek desszertként már általában csak gyümölcssalátát fogyasztanak.
Vacsorára -ezek után – általában már csak vegyes édességek járnak, természetesen sok kókusztejjel.
