Szabó Kimmel Tamás: „Legalább háromszor biztosan elröhögtem magam a Tiszta őrület egy-egy próbáján”

November 7-én mutatta be a világon elsőként a budapesti Centrál Színház Woody Allen legújabb, Tiszta őrület (Neurotics jambory) című vígjátékát. A legendás amerikai író-rendező-színész ezúttal is önironikus, éles szemű és tabudöntögető módon nyúl a hozzá legközelebb álló témákhoz – nőkhöz, párkapcsolatokhoz, neurózisokhoz és a mindent mozgató vágyhoz. Az előadást Puskás Tamás rendezte, főszerepben pedig Hevér Gábor, Parti Nóra, Martinovics Dorina, Szabó Kimmel Tamás és Balla Eszter látható. A főpróba után a Richardot alakító Szabó Kimmel Tamással beszélgetett a Tiéd a Világ a darab kulisszatitkairól és a Tiszta őrületben feszegetett témákról.

A cikk alján megtalálják a darabhoz készült hivatalos előzetes videót is!

Hevér Gábor, Parti Nóra, Martinovics Dorina, Balla Eszter és Szabó Kimmel Tamás a Tiszta őrületben. Fotó: Horváth Judit / Centrál Színház

Milyen volt eddig a viszonyod Woody Allennel, és most, hogy egy ilyen világpremier közeleg. Milyen most a viszonyod?

Korábban semmiféle viszonyom nem volt Woody Allennel. Nyilvánvalóan tudtam róla, hogy létezik, ismertem a nagyon ikonikus arcát és tisztában voltam vele, hogy nagyon gazdagon hozzájárult a világ kultúrtörténetéhez. Hallottam a filmjeiről, de őszintén szólva soha nem láttam még egyet sem, mielőtt elkezdtünk dolgozni ezen a darabon. Aztán amikor egy hónapja elkezdtük próbálni a Tiszta őrületet, teljesen véletlenül jött szembe a tévében a Játszd újra, Sam! és azt megnéztem. Nagyon tetszett. Értettem és éreztem a mondanivalóját. Úgy gondolom, hogy ez most már egy nagyon avítt tempójú filmalkotásnak számít. Mindenesetre én ekkor szembesültem először azzal, hogy Woody Allen hogy játszik és mit csinál a vásznon. Úgyhogy most a következő, amit megnézek, az Annie Hall lesz és elkezdem bepótolni Woody Allen többi filmjét is.

Martinovics Dorina és Parti Nóra a Tiszta őrületben. Fotó: Horváth Judit / Centrál Színház

Mindezek fényében mit gondolsz a Tiszta őrületről?

A darab Woody Allen, egy 89 éves ember vallomása saját magáról, meg a komoly művészet és a szórakoztató művészet közötti párharcról. Valamint arról, hogy mit gondol ő a férfiakról, nőkről és a házasságról.

Vannak benne kiszólások, finoman szólva.

Igen, vannak, és ezek hozzák egy picit közelebb a darabot az emberhez. Ezek miatt érzem mainak. Olyan dolgokról szól, ami az én szakmai környezetemben is folyamatosan felmerül, tehát azt éreztem, hogy ezek aktuális témák, amiről érdemes beszélni a darabon keresztül.

Balla Eszter, Hevér Gábor és Parti Nóra a Tiszta őrületben. Fotó: Horváth Judit / Centrál Színház

Azt tudom, hogy benned is volt dilemma korábban a kommersz kontra nem kommersz művészettel kapcsolatos ellentétekről.

Persze, igen. Ahogy az ember öregszik, ezeken elgondolkodik. De azzal sincs semmi baj, ha az ember elmegy pénzt keresni és bevállal kommerszebb témákat, mert abban is meg lehet találni azokat a dolgokat, amikről lehet beszélni – amiket haza tud vinni egy néző. De közben érdemes művelni a vér komoly dolgokat is. Én igyekszem úgy dolgozni, hogyha van valami nagyon könnyednek tűnő – ami ugye tudjuk, hogy sosem könnyed -, akkor mindig legyen egy ellenpontja. Hogyha ez egy film, akkor a színházban, ha ez egy színdarab, akkor egy filmben legyen ellenpontja a könnyednek egy komolyabb mű.

Szabó Kimmel Tamás és Martinovics Dorina a Tiszta őrületben. Fotó: Horváth Judit / Centrál Színház

Tudatosan irányítod így a pályádat?

Talán az élet is így dobja, meg én is eszerint szeretek dolgozni. De azért is lehet, hogy több különböző téma megtalál engem, mert sokan nem tudnak engem egyvalamibe bekategorizálni. Próbálok is minél többféle dolgot csinálni. Ilyen jellegű vígjátékban mondjuk még soha nem szerepeltem, úgyhogy a Tiszta őrületet emiatt is nagyon élvezem.

A Tiszta őrületet ti mutatjátok be először a világon. Mennyire volt szabad kezetek a karakteretek formálásában, az eszközök megtalálásában?

Abszolút szabad kezet kaptunk. Itt a Centrálban egy jó színházcsináló közösség van. Most először dolgoztam együtt Puskás Tamással. Korábban dolgoztam már a két fiával és el kell mondjam, hogy mindketten hihetetlenül alázatosak. Nagyon felkészültek, és nagyon-nagyon érezhető, hogy nem itthon tanulták a rendezést. Mondtam is egyszer Puskás Samunak, hogy huszon éve vagyok ezen a pályán, de ő az első rendező, aki nem nyomasztott, nem szidta anyámat, és akivel nem volt köztünk feszültség. Hanem intelligens és európai módon el lehetett jutni A-ból B-be, és mégis minőségi munkát raktunk le. Mindig ezt kerestem egy rendezőben, és az, hogy vele dolgozhattam olyan érzés volt, mintha hazataláltam volna. Lassan tudtam feloldódni ebben a helyzetben, mert sokszor csalódtam már korábban. És miután az édesapjával, Tamással is dolgoztam most az egyhónapos próbafolyamat során, érdekes volt látni, hogy honnan jön a fiai hozzáállása. Tamás is nagyon művelt ember. Nem azért mondom ezeket, mert ő a színház igazgatója, hanem azért, mert ez az igazság és szeretem, ha az emberek elmondják egymásról a pozitívumokat. Tehát a Tiszta őrület próbája egy igazi színházi demokrácia volt. A rendező elismerte azt is, ha nekünk, színészeknek volt igazunk.

Balla Eszter és Szabó Kimmel Tamás a Tiszta őrületben. Fotó: Horváth Judit / Centrál Színház

Hogyan találtad meg végül Richard karakterét?

A próbafolyamat negyede-feléig egy dadogós, a most látotthoz képest teljesen más figurát próbáltam, és aztán egyszer csak arra jutottunk, hogy nem biztos, hogy ez a jó irány és ezt engedjük el. Utána megnéztük, hogy milyen ez a tenyérbe mászó, kicsit bizonytalan identitású, nagyon gazdag, de rossz ízlésű karakter, ami végül a közönség elé is kerül majd. Láttam ilyen karaktert magam is: amikor valaki kiállt egy márkás ingben és nagyon okosan beszélgetett a színházról, csak igazából fogalma se volt semmiről, hanem mindig azt szajkózta vissza, amit előtte hallott valakitől. Tehát tudtam miből építkezni Richard megformálásánál.

És ahogy elkezdtem magamévá tenni ezt a fajta hatalommal bíró karaktert, úgy változott meg a testtartásom is, emelkedett fel az állam, csúszott feljebb a hangom. Akkor éreztem, hogy megtaláltam őt.  De most ez még csak a főpróba volt, amiből levonjuk a tanulságokat – hogy mi az, ami működött, mi az, ami nem. Nekem is van mit dolgoznom a figurán, például hogy milyen, amikor meg se szólal, csak ül. De ez mind normális, sose gondoltam, hogy premierre készen lennénk egy darabbal. Most játsszuk egy évadon keresztül és majd beleérkezünk a darabba, megtaláljuk a ritmusát. Addig még sok beszélgetésünk lesz a kollégákkal.

Hevér Gábor a Tiszta őrületben. Fotó: Horváth Judit / Centrál Színház

Vígjáték lévén, voltak olyan jelenetek vagy poénok, amiken nehezen tudtatok tovább menni a próbákon?

Voltak helyzetek, igen. Például legutóbb, egy pár nappal a főpróba előtt történt meg, hogy ott tartottunk a darabban, amikor a zakómon a középső gomb feszül rajtam, és Parti Nóri ezt egyszer csak észrevette és annyira elkezdett röhögni, hogy ott picit mindannyian megbillentünk. Meg például Hevér Gabin nagyon sokat röhögtem a próbák alatt – vele még a Nemzetiben dolgoztunk együtt, nagyon szeretem az észjárását, színészetét és gondolkodását, nagyon bátor és jó humorú színésznek gondolom. A közönség előtt persze visszafogom magam, de legalább háromszor biztosan elröhögtem magam egy próbán Hevér Gabi miatt.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Centrál Színház (@centralszinhaz) által megosztott bejegyzés

Borítókép: Szabó Kimmel Tamás a Tiszta őrületben. Fotó: Horváth Judit / Centrál Színház

Kapcsolódó cikkek:

Woody Allen világpremier a Centrál Színházban Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó újra együtt a színpadon Puskás Tamás: Az Egy bizonyítás körvonalai egy női Hamlet történet