Gyuricza Gergely festőművész és pszichológus több mint tíz éve kutatja, hogyan fonódik össze az erotika, a képzelet, az alkotás és az emberi kapcsolódás. Legújabb, 21 képből álló kiállítása május 13. és 30. között látható a Turbinában. A tárlat középpontjában az ember, a test, a vágy és mindenekelőtt az öröm áll.
Létezik az a pillanat, amikor az ember odaáll a teljesen fehér vászon elé, és megszűnik körülötte az idő. Kiesik a hétköznapi ritmusból, elfelejt enni, inni, és a külvilág zaja is egyszerűen elhalkul. Gyuricza Gergely szerint ez az állapot meglepően közel áll ahhoz, ahogyan az ember erotikus élmény közben működik (nézd meg a művész bemutatkozó videóját!).
A festőművész eredetileg pszichológusként végzett, és már az egyetemen foglalkoztatta az a gondolat, hogy az erotikus elme és a kreatív agyműködés között erős rokonság van.
„Amikor odaállsz egy vászonhoz, ami teljesen fehér, és kikapcsol az agyad, megszűnik az időérzékelésed, eggyé válsz a folyamattal, az nagyon hasonló ahhoz, amikor az ember hatékonyan működik a hálószobában” – mondta.
Gyorsan pontosít: őt nem önmagában a szex érdekli. Fontosnak tartja a különbséget szex és erotika között. A szex biológiai működés, ösztön, reproduktív viselkedés. Az erotika ezzel szemben emberi történet, amelyben a kultúra, a képzelet, a személyes tapasztalatok, valamint a belső narratíva találkozik.
„Az ember az egyetlen faj a világon, aki képes intenzív erotikus élményt megélni úgy, hogy teljesen egyedül van. Képes elmerülni a képzeletében, az élményeiben, a fantáziáiban, a történeteiben. Az erotika nagyon jó lencse arra, hogy elkezdjük megérteni az embert” – fogalmazott.
Pop-art, anatómia és fegyelmezett szabadság
Ha stílus szerint kellene besorolnia magát, Gyuricza a pop-artot említi. A mostani anyag azonban oldottabb, festőibb, lazább ecsetkezelésű világot mutat, mint korábbi munkái. Első pillantásra felszabadultnak, játékosnak, anyagszerűnek tűnik, de éppen ebben rejlik a nehézsége: a látszólagos könnyedség mögött szigorú szerkezet dolgozik.
„Ez egy nagyon hanyag, felületes munkamódszernek tűnik, de közben feszes mögötte az anatómia. Nagyon kell érteni, mi hova érkezik, előre látni a síkokat, mert ebből a konstrukcióból nagyon könnyű két vonással kicsúszni valami bóvliba. Úgy fog kinézni a kép, mint egy gyerek mázolmánya” – magyarázza.
A mostani kiállítás 21 képből áll. A művek többsége nem konkrét modellek alapján készült, inkább fantáziaképek sorozata: alakok, testek, helyzetek, színek és vágyképek, amelyek a festő belső világából születnek. Két kivétel akad: az egyik Péterfy Borihoz kötődik, a másik egy debreceni nőhöz, aki napszemüveges figuraként jelenik meg az egyik képen. Ezek sem klasszikus portrék. Nem beállított modellhelyzetekből, inkább emlékekből, referenciafotókból és belső képekből épültek fel.
Gyuricza Gergely a Joy megnyitója előtt a Turbinában, 2026. május 13-án. Fotó: Katona Tamás
A színek különösen fontos szerepet kapnak. A művész nem előre kitalált jeleneteket festett meg, hanem a palettával folytatott párbeszédből indult ki.
„Kevertem a színeket, és ha találtam egy olyat, ami a lelkemnek akkor éppen jól működött, megkerestem a helyét a vásznon. Nem az volt, hogy kitaláltam: egy ilyen kanapén ülő nőt akarok festeni. Pakolgattam a színeket, és közben jöttek a formák” – írta le az alkotási folyamatot Gyuricza.
Erotika politikai furkósbot helyett
A kiállítás és a hozzá kapcsolódó programsorozat hosszabb építkezés része. Gyuricza évek óta dolgozik azon, hogy olyan kulturális teret hozzon létre, ahol a szexualitásról, erotikáról, intimitásról és emberi kapcsolatokról lehet beszélni szégyen és bűntudat nélkül. Erről szól az Urbán Erotika közösségi kezdeményezés. Volt már női szexualitásra fókuszáló évad, párokkal foglalkozó projekt, tavaly pedig a férfi szexualitás, a sérülékenység és az érzelmi megnyílás került középpontba.
Szerinte Magyarországon erős igény van arra, hogy az erotika kikerüljön a politikai csatatérről, és visszakerüljön oda, ahová való: az emberi tapasztalatok, kapcsolatok és az önismeret világába.
„Lépjünk ki abból a gondolkodásból, amely csoportokra osztja az embereket, majd megmondja, kinek a szexualitása elfogadható, és kié nem. Ez zsákutca” – fogalmazott.
A kiállítássorozat célja, hogy az emberek olyan kulturális és ismeretterjesztő eseményeken vehessenek részt, ahol gyakorlati eszközöket, módszertanokat és élményeket kapnak ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb, tudatosabb, boldogabb életet éljenek.
Gyuricza szerint az ember jóllétét sokkal erősebben határozza meg a kapcsolatai minősége, mint a külső körülmények.
„Az én életem minősége és jólléte teljesen korrelálatlan azzal, hogy mennyi pénzt keresek, egészséges vagyok-e éppen, van-e munkám vagy nincs. Ami egyértelműen meghatározó, hogy mennyire vagyok kiegyensúlyozott, az az, hogy hogy vagyok az emberi kapcsolataimban. Nem pedig fordítva.” – mondta.
Ezért fontos számára, hogy a programok az önismeretre, a szükségletek felismerésére, az asszertív kommunikációra és a felelősségvállalásra is épüljenek. A tavalyi, férfiakra fókuszáló események kifejezetten nagy érdeklődést váltottak ki. A beszélgetések érintették a férfitesthez való viszonyt, a magányt, a barátkozás nehézségeit, az érzelmi sebezhetőséget és azt is, hogyan lehet férfiként büszkén képviselni saját értékeket úgy, hogy az közben ne nyomjon el másokat.
Kényes egyensúly: mi fér bele az erotikába?
Az erotika szónak Magyarországon gyakran pejoratív felhangja van. Sokan azonnal a pornóra, a piros lámpás negyedre, az olcsó provokációra vagy a szexiparra asszociálnak. Gyuricza szerint éppen ezért különösen nehéz kulturális térben dolgozni ezzel a fogalommal.
Gyuricza Gergely „Joy” című kiállítása a Turbinában, 2026. május 13-án. Fotó: Katona Tamás
A legnagyobb kihívás az, hogy amikor egy képet, programot vagy eseményt erotikaként nevezünk meg, az könnyen normává merevedhet. A néző azt érezheti: ezt kellene vágykeltőnek, szépnek, izgalmasnak vagy elfogadhatónak tartania.
A közönség ráadásul nagyon különböző elvárásokkal érkezik. Vannak, akik sérülésekkel, párkapcsolati nehézségekkel, traumákkal, szexuális elakadásokkal jönnek, és számukra biztonságos, nem túl provokatív közegre van szükség. Mások magabiztosan mozognak az erotika világában, nyitottabbak, tapasztaltabbak, és akár kifejezetten explicitebb tartalomra számítanak.
„Ezt a két szükségletet úgy kell kiegyenlíteni, hogy közben kulturális értéket akarunk közvetíteni, nem pedig pusztán felmutatni vagy előállítani valamit. Ez nehéz egyensúlyjáték” – jegyezte meg.
A programokat ezért 18 éven felülieknek hirdetik, és igyekeznek úgy összeállítani, hogy legyen bennük oldás, edukáció, intimitás és kulturális minőség. A szakmai eseményeket többnyire szexuálpszichológusok, terapeuták és más szakemberek vezetik, emellett színházi előadások és egyéb kulturális programok is kapcsolódnak a kiállításhoz.
Faluból Pécsre, pszichológiától a művészetig
Gyuricza 1988-ban született Somlószőlősön. Nagymamájával élt egy kastélyban, majd Pécsre került, ahol pszichológiát tanult. Az egyetemi évek alatt találkozott a művészetterápiával, ez pedig meghatározó élmény lett számára.
Gyuricza Gergely a Joy megnyitója előtt a Turbinában, 2026. május 13-án. Fotó: Katona Tamás
Fiatalon elveszítette az édesanyját, éppen akkor, amikor elkezdte az egyetemet. Ez érzelmileg és gyakorlati szinten is nehéz helyzetek elé állította.
A képzőművészethez nem klasszikus akadémiai úton érkezett hozzá. Saját megfogalmazása szerint „nagyon vargabetűvel” jutott el az alkotás világába. Az elmúlt bő másfél évtizedben kiállításokat épített, írt egy erotika-fókuszú könyvet is, amelynek központi kérdése az volt: a nők szeretik-e a szexet. A kötetből monodráma is készült.
Korábban egy Frida Kahlo ihlette sorozaton is dolgozott, miután 2022-ben megnézett egy Frida-kiállítást, amely olyan erősen hatott rá, hogy modern, saját nyelvre fordított Frida-történetként kezdte továbbgondolni. Az ötdarabos sorozatot a koronavírus-járvány miatt végül nem tudták egyben kiállítani, a képek egy része Németországba került.
A fókusz: az öröm
A mostani tárlat legfontosabb kulcsszava valójában az öröm. Gyuricza szerint az öröm nem passzív állapot, amely egyszerűen megtörténik az emberrel. Inkább olyan, mint egy izom: használni, edzeni, gyakorolni kell. Van benne tudatosság, döntés, figyelem és kognitív munka is. Klisének hangozhat, de szerinte valóban fejben dől el, hogyan viszonyulunk saját élményeinkhez, testünkhöz, vágyainkhoz és kapcsolatainkhoz.
A Turbinában május 30-ig ingyenesen látogatható, „JOY” című kiállítás és a hozzá kapcsolódó két és fél hetes programsorozat éppen ezen dolgozik: eszközöket, módszereket és élményeket adni az embereknek ahhoz, hogy közelebb kerüljenek az öröm megéléséhez.
Borítókép: Balogh Krisztina és Gyuricza Gergely a Joy megnyitója előtt a Turbinában, 2026. május 13-án. Fotó: Katona Tamás
