A falusi emberek étkezésében nélkülözhetetlen volt a leves, és ma is az. A déli étkezés egyik bevezető főétele, de régen sokszor lehetett reggeli vagy a csak vacsora.
A belsőségek fogyasztása manapság már nem megszokott, bár egyre inkább kezd újra tért hódítani. Ezért érdemes talán felidézni, hogyan készül egy finom, tüdőből és szívből álló tartalmas -zöldésges, fűszeres leves.
Hozzávalók:
- 50-60 dkg sertéstüdő
- fél sertésszív
- 2 sárgarépa
- 1 petrezselyem
- 1 fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- késhegynyi őrölt bors
- tojásnyi zsír
- 3 evőkanál liszt
- késhegynyi pirospaprika
- 1 babérlevél
- csipetnyi kakukkfű
- 1 pohár tejföl
- 2 zsemle
- 1 kávéskanál cukor
- fél citrom
- só
Elkészítés:
A szalontüdő megfőzésénél fontos, hogy a tüdőt és a szívet először külön főzzük két liter sós vízben. Hegyes villával szurkáljuk meg a tüdőt, így nem dagad ki a fazékból. Ha felforrt, adjuk hozzá a tisztára mosott, feldarabolt zöldségeket, fűszereket és puhára főzzük.
A tüdőt és a szívet kivesszük a levesből és ledaráljuk. A zsírból a liszt felével erősen megpirított rántást készítünk. Beletesszük az apróra vágott vöröshagymát, a cukrot és tovább pirítjuk. Ezután jöhet a zúzott fokhagyma, a pirospaprika, a ledarált tüdő és a szív.
Elkeverjük és kihűlt szalontüdő levével felengedjük. Óvatosan kevergetve felfőzzük. A tejfölből és a megmaradt lisztből habarást készítünk, a leveshez szűrjük. Citromlével vagy kis pohár vörösborral ízesítjük. Pirított zsemlekockát adunk hozzá.
Borítókép: Fortepan / Mácsai István, 1955.
