Kecske- démon és medveemberek szinte az egész európai kultúrkörben felbukkannak tél végén, a tavasz közeledtével. Szőrösek, gyakran szarvakat viselnek vagy rongyokba öltözötten, maszkosan űzik el hideget, varázsolják elő a megújulást, a termékenységet.
Horvátország / Charles Fréger
Mellette hangos kolomplással, kereplőzéssel űzik el gonosz szellemeket. A tavasz, a tél vagy az újév eljövetelét jelző népünnepeken viselt jelmezek és maszkok élénkek, sőt ijesztőek maradtak, évszázadokon keresztül megőrizték speciális külsejüket.
Szlovénia / Charles Fréger
Ezek az alakok sok helyen ma is felbukkannak akár az év végén, akár farsang idején. Elég, ha mohácsi busókra gondolunk, de rajtuk kívül is sok maszkos, különös álarcos vonul még végig néhány faluban Magyarországon – vagy Európában.
Svédország / Charles Fréger
De nemcsak falun, hanem olyan lakótelepeken is őrizhetik ezt a szokást, ahol egykor mezők és falvak voltak. Szürreális látvány lehet, ha már alig értünk valamit a maszkos-alakoskodó népszokások eredeti jelentéséből.
Svájc / Charles Fréger
Felöltve ezeket a ruhákat, vagy amikor beállunk a maszkos felvonulásba egy egészen sajátos térbe kerülünk. Az idő is mintha megállt volna, egy pillanatra kizökkenünk a mindennapokból.
Portugália / Charles Fréger
A vadabb ember
Charles Fréger két éven keresztül, 2010-ben és 2011-ben átszelte Európát északról délre, Finnországtól Portugáliáig, áthaladva Románián, Németországon és Szlovénián, keresve a helyi néphagyományokban fennmaradt „vadember” alakját.
Olaszország / Charles Fréger
Fréger démonokat, ördögöket, medvéket, szarvasbika- és szalmaembereket, valamint bőrbe, irhákba, levelekbe és agancsba öltözött hibrid figurákat örökít meg, amelyek mintha a mesék sötétebb vidékéről érkeztek volna.
Németország / Charles Fréger
A „vadembereket” színesben fényképezte természetes élőhelyükön, hegyek és kék ég ellenében, ködös mezőkön és csendes tavak partján. Egyesek furcsán elhagyatottnak, mások túlviláginak tűnnek ezekben a beállításokban.
Litvánia / Charles Fréger
Ezeken a képeken – mint az archetípusok – félig ember, félig vadállat, állat vagy növény, rituális, pogány vagy vallási ünnepek alkalmával bukkannak fel újra az idők mélyéből. Ünneplik az évszakok körforgását, a bőséges napokat, a farsangot vagy a húsvét előestéjét.
Írország / Charles Fréger
Európai közös hagyományunk
Az európai paraszti társadalmak közös alapjában ezek a karakterek vagy emblematikus állatok a termékenység védelmező figuráit vagy szimbólumait képviselték. Manapság egy képzeletbeli, impulzív világot idéznek fel, ahol mindenki újra az ősi kapcsolatba kerülhet a természettel, ahol állatiságunk mozgatórugói motiválnak és akár úgy is viselkedhetünk egy-egy ilyen jelmezt magunkra öltve, ahogy mélyen eltemetve magunkban – talán mindig is vágytunk.
Osztrák krampuszok / Charles Fréger
Az öltözet alá nem láthatunk, az emberi alakot teljesen eltemeti a nehéz szőrmék, gyapjúk, harangok, szarvak és egyéb anyagok és kiegészítők özöne.
Finnország / Charles Fréger
Fréger a fesztiválok vagy karneválok időszakán kívül fotózva, a természetes környezetben szinte színpadra állítja ezeket a karaktereket.
Dél-Tirol / Charles Fréger
Fréger könyvéből úgy tűnik, minél északabbra megy az ember, annál vadabb külsejűek lesznek a „vademberek”.
Csehország / Charles Fréger
Ez a furcsa és gyönyörű könyv a mítoszok, a rituálék és a hagyományok szinte elveszett világát idézi fel, amely – éppen csak – túlélte a digitális korszakot. Az, hogy a „vadember” ily módon visszatér az életünkbe, elárul valamit a mítosz, a rituálé és a hagyomány iránti igényünkről. Vagy a látvány iránti igényünkről.
Bulgária / Charles Fréger – a maszk nagyon hasonlít a mohácsi busókéra
Egyre inkább úgy tűnik, hogy csak ez maradt meg a múltból: az igényünk arra, hogy a kollektív képzeletünk által előhívott egykor erős szimbólumok tartsák távol a sötétséget.
Itt olvashatsz a mohácsi busójárásról
Itt még több fantasztikus felvételt lehet látni Charles Fréger-től.
Forrás: The Guardian, Charles Fréger
Borítókép: Romániai alakoskodók / Charles Fréger
