Ezúttal nem a háborúról szól ez a film. Zsigmond Dezső „A tűz szájából” című alkotása egy négygyerekes nő szabadulását meséli el. Hányatott gyerekkor, cigánytelep, bántalmazó kapcsolat, bűnözés, szibériai börtön, menekülés és végül szabadság. Közhelyes címszavakkal könnyű leírni az eseményeket, a fesztivál idei életműdíjasa azonban a filmben egyszerűen megmutatja, mennyi dimenzió rejlik egy-egy történet mögött. Ajánló.
Ha valaha is gondolkodtunk arról, hogy vajon mi történik egy dokumentumfilm szereplőjével évekkel a megörökített események után, akkor „A tűz szájából” nekünk szól. Zsigmond Dezső 2006-ban készített „Élik az életüket” című filmjének folytatása ez. A rendező már akkor elhatározta, hogy követi az egyik szereplő – az akkor kamasz Szabina – sorsát, az évek alatt azonban nyoma veszett a lánynak. Most viszont előkerült és megpróbáltatásait a 2006-os film néhány képkockájával együtt mi is megismerjük.
Női történet ez is, mint az előzményfilm. Abban három, kárpátaljai szórványmagyarságban élő testvér életét mutatta be: hogyan küszködtek a kilátástalan mindennapokkal, az alkoholizmussal. Akkor még optimista volt a rendező, bízott abban, hogy Kati, az anya és lánya, Szabina sorsa jobbra fordul.
Nem így történt. Az elhanyagolt, korán felnőtt, szeretetre éhes Szabina 16 évesen egy nála sokkal idősebb, nős, cigány férfi társa lett. Aki négy gyerekükkel manipulálta, aki rendszeresen verte, aki miatt bűnöző lett és akitől végül sikeresen megszökött.
A történet gerincét egy tiszacsécsei falu kis konyhájában elhangzott vallomás adja. Itt meséli el az életét Szabina Lacinak, annak a férfinak, aki – rövid ideig – nevelőapjaként mindig az oly nagyon vágyott biztonságot és a családot jelentette számára. A Zsigmondtól már megszokott játékfilmes képeken keresztül ismerjük meg mi is az eseményeket, nemcsak beszélő fejeket látunk. A filmben megjelenik a cigány gettó, Beregszász, Kijev, Moszkva és a szibériai női börtön – a helyszínek, amerre Szabina megfordult. Megjelenik a húsz évvel ezelőtti előzményfilm is, később együtt nézik Lacival az „Élik az életüket” egy szombathelyi menedéklakásban.
A nő meglepő önreflexióval mesél. Látja, mi vezetett a bántalmazó kapcsolathoz, s hogy az átélt tragédiák ellenére miért nem hagyta ott a gyerekei apját. Hogy milyen szeretetlen környezetben élt Szabina és mennyire szomjazta a törődést, azt a Lacival közös filmnézés közben belőle kiszakadt, szívbe markoló mondata árulja el:
„Ilyenkor odamennék és saját magam átölelném a gyerekkori énemet.”
A nehéz gyerekkor, a bántalmazásból való menekülés mellett ez a film a a háború árnyékában élő kárpátaljai magyarokról is szól. Zsigmond Dezső egy interjúban a filmről azt mondta, fontos, hogy ne próbáljuk dobozokba rakni mindazt, amit a határon túli magyarságról tudunk. Filmjében ezeket a sztereotípiákat is lebontja.
A BIDF életműdíja idén Zsigmond Dezső előtt tiszteleg, az elismerést a január 24-i nyitóesten ünnepélyes keretek között adták át. A fesztiválon a Balázs Béla-díjas filmrendező további hat alkotását is megnézhetjük.
Zsigmond Dezső: A tűz szájából, 2025.
Vetítések: Budapest, Mammut II. 2026. január 28. 18.00 és 2026. február 01. 13.30
Képek: BIDF
