Az egykori hercegség központja Franciaország egyik rejtett szépsége. A Maine folyó látványa, a gótikus katedrális, a monumentális erődítmény lenyűgöző bástyái, a középkori házak, a macskaköves utcák bája elvarázsolja a látogatót.
Most már csak az hiányzik, hogy ideírjuk: Angers egy kis ékszerdoboz. Ennyi közhely a cikk elején talán túlzásnak tűnik.
Azonban mindegyik igaz. Nyugodtan halmozhatjuk a kliséket. Most a frázisok mögé nézünk és megmutatjuk a háttérben húzódó magyar szálat is.
Ráadásul ez az északkelet franciaországi város egyszerre éli legendás múltját és a 21. századot.
Van miről mesélni. Ha arra járunk, mit érdemes megnézni, megkóstolni, kipróbálni?
A középkori Angers
A Loire-völgye híres a kisebb nagyobb várkastélyokról. Angers-nek is van egy – Château d’Angers – a 13. században épült, hatalmas épület, ami a folyó s a város fölé magasodik.
Az erődítményben található a legnagyobb középkori falikárpit, ami az Apokalipszis eseményeit ábrázolja.
A palaszürke falakon belül csodás park található és a mellvédről messze elláthatunk, szinte végig a folyó völgyében.
Nincs igazi középkori francia település gótikus katedrális nélkül. A Saint-Maurice (Szent Mór) székesegyház a 12-13. században épült. Üvegablakai híresen gyönyörűek, szinte misztikus fénnyel árasztják el a templomot.
Maison d’Adam – az Ádám-ház – is érdekes látványosság. Ez egy 15. századi, fagerendás polgárház a katedrális mellett, amelynek homlokzatát számos apró, fából faragott szobor díszíti.
Ma a helyi kézművesek háza működik benne.
De aki szeret sétálni, annak igazán jó terep Angers.
A Maine folyó túlpartján található a La Doutre negyed. Ez a történelmi városrész teljesen más hangulatot áraszt, mint a nyüzsgő központ.
A keskeny, kanyargós utcákon végig ballagni azért is nagy élmény, mert szinte minden sarkon van mit nézni.
Egy bolti kirakat, egy újabb, fagerendás középkori ház, macskaköves utak, és persze egymás után kávézók és fodrászatok.
Ahol vendégek ülnek – akár hétköznap, munkaidőben is.
Az embernek az az élménye, hogy itt mindenki frizurát csináltat magának, aztán leül egy kávéra.
Természetesen az egyik utcai asztalhoz, mert itt a kávézás nem magánügy – hanem társasági, közösségi élmény.
Piac is van Angers-ban. Még ha semmit sem tervezünk venni, akkor is érdemes egy kört tenni az asztalok körül, mert a termékek és termények látványa felér egy múzeumi tárlattal.
Múzeumok
És ezzel meg is érkeztünk a város kulturális szövetének újabb szálához, a múzeumokhoz. A szerintünk legizgalmasabb hármat ajánljuk.
Musée Jean-Lurçat, ami az egykori Szent János középkori kórházépületében található. Itt is van faliszőnyeg, Jean Lurçat monumentális kortárs alkotásait állították ki.
A Szépművészeti Múzeum egy 15. századi palotában kapott helyet, és gazdag képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkezik a 14. századtól napjainkig.
A francia forradalomnak köszönheti létét a helyi Természettudományi Múzeum. Egy 1790-es dekrétumot követően kezdték el begyűjteni az emigránsoktól és az egyházi javakból származó természetrajzi gyűjteményeket és tudományos könyveket. Végül 1801. május 5-én nyitotta meg kapuit a nyilvánosságnak.
Az Angers belvárosában két 19. századi épületből kialakított múzeum belül is nagyon látványos. Például az őslénytannak helyet adó terem korábban a Városi Tanács nagytermeként funkcionált, majd a Fellebbviteli Bíróság ülésterme volt. Gyönyörű faborítással és faragott ajtóval rendelkezik.
A múzeum mintegy 530 000 – 830 000 darabot számláló örökséget őriz, amely három fő tudományos területre oszlik: botanika, állattan és paleontológia.
Parkok
Angers-t Franciaország „legzöldebb” városaként is emlegetik. nem véletlenül. Ha éppen nem csap le a térségre nyáron egy európai hőhullám, akkor ez a térség.
Angers rendszeresen nyeri el a legzöldebb francia város címét (a parkok és zöldfelületek aránya, valamint a környezetvédelmi innovációk miatt).
Emellett a város egy jelentős európai agrártudományi és botanikai központ (Végépolys).
Elsősorban itt a Terra Botanica. Ez Európa első növényi tematikájú élményparkja, amely interaktív módon mutatja be a világ flóráját. Mi is írtunk részletesen erről a felnőttek számára is szórakoztató botanikus kertbe oltott vidámparkról.
Érdemes meglátogatni a Jardin des Plantes -t egy gyönyörű, 18. századi angolparkot a belváros szélén, amely tökéletes egy nyugodt sétához.
Gasztronómia
Hogyan együk be magunkat Angers szívébe? Nem nehéz. Itt a pezsgő egyetemi életnek köszönhetően számos kávézót és éttermet találunk.
A kávézók közül melegen ajánljuk a Cats and cookies (Macskák és kekszek) nevű helyet, ahol cicákkal sütizhetünk és kávézhatunk.
A vendéglátó macskákat örökbe is lehet fogadni.
A város ráadásul az Anjou borvidék központja, híres a rozé, fehér és desszertborairól. A különleges likőrök kedvelőinek is van erre finomság: itt található narancslikőr, a Cointreau lepárlója és látogatóközpontja is.
A kihagyhatatlan édesség, a „Kék csokoládé”, a Quernon d’Ardoise. Angers házainak tetejét jellegzetes színű pala fedi. Ez az úgynevezett „angers-i kék” pala (ardoise), amit évszázadokig bányásztak a környéken.
Ennek tiszteletére a helyi csokoládékészítők megalkottak egy különleges édességet, a Quernon d’Ardoise-t. Ez egy pörkölt mandulás és mogyorós karamellás grillázs, amelyet kék színű, roppanós csokoládéval vonnak be, hogy úgy nézzen ki, mint a helyi tetőpala. Fő lelőhelye a La Maison du Quernon d’Ardoise nevű bolt.
Kihagyhatatlan a hajdinapalacsinta. Nyilván a legjobb, ha ott kóstoljuk meg, de ha nem tudunk Angers-ban enni, otthon is elkészíthető.
Már említettük, hogy Angers diákváros, emiatt lakosságának nagyjából ötöde egyetemista. Ezért nem is írunk többet a hely több, mint pezsgő éjszakai életéről. Aki volt már fiatal, az el tudja képzelni.
Fesztiválok
Minden szeptemberben a belváros színházzá, cirkusszá és koncertteremmé alakul. Ez a Les Accroche-cœurs -nagyjából „Szívfogók” – egy több napos ingyenes utcai művészeti fesztivál.
A környéken rendezik Franciaország egyik legrégebbi és legnívósabb szabadtéri színházi fesztiválját, a Festival d’Anjou-t. A programsorozat épp a napokban ért véget idén. Színház kedvelők paradicsomává válik a város és videéke, mivel több napon keresztül tartanak történelmi helyszíneken és kastélyokban színi előadásokat.
Angers a mai napig őrzi az Anjou család örökségét: építészetében, hagyományaiban rendre felbukkannak. Akár egy szál faragott liliom képében is megjelenhetnek szerte a vidéken.
Az Anjou-k – „a tehetséges liliomosok”
Vagyis az Anjou-ház magyar uralkodói a Bëlga méltán híres dalában – a Királyok a házban címűben. Nem véletlen a tehetséges jelző: az Anjouk az európai történelem egyik legbefolyásosabb dinasztiájának számítottak. Kezdetben Franciaország sorsát alakították, később felbukkantak Anglia, Nápoly, Szicília, Lengyelország és igen, Magyarország trónján is.
Amikor „Anjou hercegekről” beszélünk, valójában három különböző korszakot és családi ágat érdemes megkülönböztetni:
- Az első Anjou-ház (a Plantagenêt-ház) Ez az ág tette Anjou-t európai hatalmi központtá. V. Gottfried volt a dinasztia névadója, a sisakján viselt rekettyeág (a planta genista) után neveztek el. II. Henrik angol király – Gottfried fia – feleségül vette Aquitániai Eleonórát. Az ő fiuk volt a híres Oroszlánszívű Richard. Bár angol királyok voltak, kulturálisan és nyelvileg ízig-vérig franciák maradtak, és az angers-i vár volt az egyik legfontosabb központjuk.
- A második Anjou-ház. Ők a nápolyi ág és itt jelenik meg a magyar szál. Ez az ág IX. (Szent) Lajos francia király öccsétől, I. Károlytól ered, aki megkapta az Anjou hercege címet, majd meghódította Nápolyt és Szicíliát.
Ennek az ágnak a leszármazottja volt Károly Róbert és fia, Nagy Lajos magyar király is. Az ő idejük alatt a magyar címerbe is bekerültek az Anjou-liliomok, és Magyarország európai nagyhatalommá vált.
- A harmadik Anjou-ház. Ez volt „Jó” René király kora. A történelem iróniája, hogy miközben a legidősebb fiúág Nápolyban és Magyarországon uralkodott, magát az Anjou hercegséget a francia királyok visszavették, és a család egy másik, oldalági tagjának adták oda, a Valois-háznak. Közülük származik I. (Jó) René (René d’Anjou) Angers legnépszerűbb történelmi alakja. Nemcsak politikus volt, hanem író, költő és a művészetek nagy pártfogója. Bár névleg Nápoly, Szicília és Jeruzsálem királya, tényleges hatalmát leginkább Anjou-ban és Provence-ban gyakorolta. Ő tette Angers-t virágzó kulturális központtá a 15. században.
Károly Róbert, az „exportált” angers-i herceg
Bár Nápolyban született, történelmi karriert a Magyar Királyság uralkodójaként futott be Caroberto. Dédapja I. Károly nápolyi király, eredetileg Anjou hercege volt. Ő építtette az angers-i várkastély jó részét, mielőtt meghódította volna Dél-Itáliát. Fia, II. (Sánta) Károly, Árpád-házi hercegnőt vett feleségül, V. István Mária nevű lányát.
Károly Róbert valószínűleg soha nem járt Angers-ben személyesen – Nápolyban nőtt fel, majd 12-13 évesen már Magyarországra jött – de politikai legitimitását, a nevét, a címerét és a lovagi kultúráját mind-mind az angers-i gyökerekből merítette.
Egész életében büszke volt az anjou-i származására. Amikor magyar király lett, tudatosan használta az Anjou-liliomokat a magyar címerben. Az a sárga liliomos kék mező, amit a mai magyar történelmi zászlókon vagy a korabeli pénzeken látni, egy az egyben az angers-i hercegek – és a francia királyi ház – jelképe.
Érdekesség, hogy Angers-ban számon tartják, hogy az egyik hercegi családjuk adta Magyarország egyik legjelentősebb uralkodóját, aki mellesleg aranyalapú valutájával és reformjaival rendbe tette a magyar gazdaságot. A várban látható Anjou-családfán, ott szerepel Károly Róbert is.
A „douceur angevine”, az „angers-i édesség”
Egy 16. századi francia költő számára a város már a lágyságnak, az édességnek egyfajta fokmérője. Angers – ezek szerint – már akkor élhetőnek, „kis ékszerdoboznak” számított. Ezt a tulajdonságát máig élő történelmi örökségnek tekinthetjük.
De nem maradtunk modern poéta nélkül, a 21. században is megénekelték Angers-t. Az élet élvezetét, a helyi borok és gyümölcsök zamatát, a bohém mindennapokról szól helyi énekes Tomawok egyik népszerű dala. Minden szónál többet ér a helyben forgatott videóklip, ami jobb, mint egy turisztikai kisfilm.
Fotók: Pál Amanda
