A Dán Nemzeti Múzeumban nemrég bemutatott 10. századi figura alapján már némi képet alkothatunk magunkban róluk.
Mivel a vikingek szinte soha nem ábrázolták magukat a művészetükben, ehelyett állatokra és absztrakt mintákra összpontosítottak, nagyon kevés korabeli ábrázolásunk maradt fenn ezekről a középkori tengerészekről. Most úgy tűnik, egy apró játékdarab lehet a valaha talált legpontosabb viking ábrázolás.
Ezt a 10. századi műtárgyat először 1796-ban találták Norvégiában, de évtizedekig a Dán Nemzeti Múzeum raktárában pihent. Nemrégiben azonban újra felfedezték, miközben kiállításra készülve egy kurátor átnézte a gyűjteményt. Ezután a játékbábut újra megvizsgálták, és kiderült, hogy általa betekintést kaphatunk a viking frizurák és divat világába.
Mit árul el ez a 10. századi kis tárgy a vikingek valódi kinézetéről?
A bábu körülbelül három centiméter magas, és rozmár elefántcsontból készült. A darab nincs tökéletes állapotban, a karjai egyértelműen sérültek. A 10. századból származik, Harald Kékhajú uralkodásának idejéből.
A szobron ábrázolt férfi császári bajuszt, fonott szakállt és pajeszt visel. A feje tetején középen elválasztott haja van, elöl hosszabb, a fül felett hullámos, hátul pedig rövidebb hajjal. Nem viseli a modern ábrázolásokon oly gyakori ikonikus viking sisakot. Összességében a férfi olyan szintű stílust és ápoltságot mutat, amely felborítja a vikingek kinézetével kapcsolatos feltételezéseket.
„Ha a vikingeket vadembereknek vagy vadaknak gondoljuk, ez az alak valójában az ellenkezőjét bizonyítja. Nagyon ápolt, igényes kinézete van” – mondta Peter Pentz, a Dán Nemzeti Múzeum kurátora az AFP-nek.
A drága csont, amelyből a szobrocskát kifaragták, arra utal, hogy ez az értékes darab valószínűleg egy gazdag, a viking elithez tartozó emberé lehetett. Már maga a műtárgyon ábrázolt férfi is az elithez tartozhatott, mivel a haja a viking korban a státuszt és a hatalmat szimbolizáló módon volt formázva.
„Egy olyan frizurát, mint az övé, csak olyan viselhetett, aki a társadalom csúcsán áll. Nagy ügyességet és sok időt igényelt az elkészítése. Akár maga a király is lehetne, Kék Harald király.”
A figura valószínűleg a Hnefataflhoz tartozott, egy olyan játékhoz, amely a sakk előfutára volt, és különösen népszerű volt a régióban a 8. és 11. század között.
Honnan került elő eredetileg a figura?
A játékbábut először 1796-ban fedezték fel egy lovas temetkezési halomnál az Oslofjordnál, Norvégiában. Ezután a Dán Nemzeti Múzeum gyűjteményének egyik legelső darabja lett, az 589. számot kapta a ma már közel 2 millió tárgyból.
Ezután évtizedekig raktárban hevert. Több mint két évszázad múlva Pentz a gyűjtemény átfésülése során bukkant rá erre az egyedülálló darabra.
Amikor Pentz megtalálta, azonnal megdöbbentette a figura egyedi részletgazdagsága. A viking korabeli emberábrázolások általában sokkal egyszerűbbek. Ráadásul a viking művészet sokkal inkább az állatmotívumairól ismert, kevésbé az emberi portrékról.
Peter Penzt kurátor a különleges figurával / fotó: Dán Nemzeti Múzeum
„Ez az első dolog, amit láttam, ami közel áll egy viking ember portréjához. De ami a számomra a legmeglepőbb az az arckifejezése. A legtöbb viking emberi alakábrázolás meglehetősen egyszerű, és nem igazán emberi jellegűek. Neki egyénisége van”
A játékelem most a Dán Nemzeti Múzeumban látható.
A vikingekkel több cikkünk is foglalkozik. Itt arról írtunk, kik voltak a völvák, itt arról, ki volt Észak-Amerika ismeretlen viking felfedezője, itt arról, hogy vikingnek lenni munka volt, nem genetikai identitás.
Szöveg forrása: All that’s interesting
