Nem tócsni, nem lapcsánka, hanem prósza. Eredeti zalai recept következik. Ha van otthon 12 darab krumplink, 2 darab 3 decis pohárnyi kefirünk – de annál is jobb az aludttej – némi sima liszt, zsír, akkor semmi sem akadályozhatja meg, hogy ebből egy gyors vacsorát készítsünk. Esetleg a megfelelő reszelő hiánya hátráltathat.
Ha megpucoltuk a megmosott krumplikat, a reszelő egyik – eddig talán haszontalannak gondolt oldalán – lereszeljük. (Most mondta egy szakértő, hogy ezt az oldalt tormareszelőnek nevezik.) Óvatosan, könnyen vérünket adhatjuk a prószáért.
A masszába beleöntjük a kefireket, elkeverjük egy kiskanálnyi sóval, majd szemre mérve adjuk hozzá a lisztet. ( Gluténmentesen is lehet, ha rizslisztet használunk sima liszt helyett.) Szinte folyékony maradjon az állaga, a palacsintatésztáénál is folyósabb legyen.
Ezután kizsírozott forró serpenyőbe öntünk egy adagot, vékonyan eligazítjuk.
Ha megsült az egyik oldala, megfordítjuk. Innen már csak ízlés kérdése, hogy mennyire sülten, ropogósan szeretjük a prószát.
De az biztos, hogy frissen, forrón az igazi.
Vannak vidékek, ahol pirított hagymát is tesznek rá, de nélküle is isteni. Annyit süssünk egyszerre, amennyit megeszünk. Ez az adag négy embernek bőven elég. Sőt.
