A lángos a magyar konyha hagyományos, lágy kelt tésztából sült lepénye. Egyes feltételezések szerint a török hódoltság idején került a magyar konyhákba, mások szerint ókori római az eredete.
Várkonyi Zoltán színművész-rendező-színigazgató a Velencei tónál lángosozik – Fortepan / Kotnyek Antal, 1972.
Az biztos, hogy ősi eredetű, hiszen mag a tészta a kenyérsütés maradéka. Neve a láng szóból eredeztethető. A lángosokat a kemence első részében sütötték. A megkelt kenyértésztából kivágtak egy darabot, és azt nyújtották ki kézzel, majd a parázsra dobták.
Büfé-falatozó és Halsütő a Fövenyfürdő strand előtt Balatonfűzfőn – Fortepan / Bauer Sándor, 1981.
A kenyeret általában 5-7 naponta sütötték és a kenyérrel egy időben sütötték a lángost is, úgy hogy azokon a napokon, amikor az új kenyér készült, a kenyérlángost reggelire, tejföllel, lekvárral vagy porcukorral fogyasztották.
Garay téri piac, Budapest – Fortepan / Bauer Sándor, 1967.
A zsiradékban sütött lángos az ötvenes évek végén jelent meg, főként kisiparosok kínálatában. Igazán népszerűvé a hetvenes években vált. Készül áttört krumplival és számtalan feltéttel. A klasszikus sajtos-fokhagymás tejfölös azonban még mindig a legnépszerűbb verzió. Ez a lángos egy különlegesen finom változat, kefirrel készült.
Recept:
- 1 kg liszt
- 4 dkg élesztő
- 3 dkg só
- 3 tojás
- 3 pohár kefir
Elkészítés:
A hozzávalókat jól összekeverjük, majd az élesztőt összemorzsolva a keverékhez adjuk. Összedolgozzuk a tésztát, majd egy nagy nejlonzacskóba tesszük. Figyeljünk arra, hogy csak a harmadáig töltsük ki a zacskót, hogy legyen elég hely a keléshez. Jól összekötjük és a hűtőbe tesszük. Csak egy nap után használjuk fel, de lehet egy hétig is használni. Egy maréknyi tésztát tetszés szerinti nagyságúra húzogatva forró olajban kisütjük. Szórhatunk rá sajtot, fokhagymás tejföllel tálaljuk – ha klasszikus feltétre szavazunk. De amúgy szinte bármi jöhet rá.
Forrás: Tanyamúzeum
