Nem vasúti vagont alakított cuki kis házzá, és nem is egy félreállított vagonban hajléktalankodik, mint annó sok tízezren Trianon után Budapesten. A 23 éves német lány egész évben éjjel-nappal vonatozik, és szereti.
Amikor mások leszállnak a vonatról, hogy végre hazamenjenek, Leonie Müller marad. Azért, mert ő már otthon van: A vonat az ő lakása, és azt mondja, ő ezt szereti. A német egyetemista tavasszal adta fel a lakását. „Az egész egy vitával kezdődött, amit a főbérlőmmel folytattam” – mondta Müller a The Washington Postnak e-mailben. „Azonnal eldöntöttem, hogy nem akarok többé ott lakni – aztán rájöttem: Valójában sehol sem akartam többé lakni.” Ehelyett vásárolt egy éves országbérletet, amely lehetővé teszi számára, hogy az ország összes vonatára ingyen felszállhasson. Most Müller a vonat mosdójában mossa meg a haját, és akár 250 kilométer per órás sebességgel utazva írja a főiskolai szakdolgozatát. Azt mondja, élvezi a szabadságot, amit azóta él át, hogy feladta a lakását. „A vonatokon igazán otthon érzem magam, és sokkal több barátot és várost tudok meglátogatni. Olyan, mintha állandóan nyaralnék” – mondta Müller. A 23 éves lány szokatlan lakásválasztása Németországban médiafigyelmet keltett, és olyan országos hírportálokon jelent meg, mint a Spiegel Online. „Olvasok, írok, kinézek az ablakon, és állandóan kedves emberekkel találkozom. A vonatokon mindig van mit csinálni” – mondta Müller az SWR német televíziónak adott interjúban. Mióta megkockáztatta a költözést, Müller élete egy kis hátizsákban fér el, amelyben ruhákat, a táblagépét, egyetemi iratokat és egy tisztasági csomagot cipel. A ruhái egy részét elajándékozta, más részét kizsákolta és a családjánál és barátainál helyezte el, így amikor ott járt menet közben ki tudta cserélni a hátizsákban tartott készletet. Tapasztalatai ellentmondanak azoknak a tanulmányoknak, amelyek a közelmúltban azt állították, hogy „a hosszú ingázás megöl”. És anyagilag is jól jár, ha vonaton él: Az átalánydíjas jegy körülbelül 380 dollárjába kerül neki, míg az előző lakásáért körülbelül 450 dollárt kellett fizetnie. Azonban nem az olcsóbb élet az egyetlen cél, amit szem előtt tart. „Arra szeretném inspirálni az embereket, hogy megkérdőjelezzék a szokásaikat és a normálisnak tartott dolgokat” – mondta Müller a The Postnak. „Mindig több lehetőség van, mint az ember gondolná. A következő kaland ott vár a sarkon túl – feltéve, hogy meg akarod találni”. Az éjszakázáshoz általában a hálókocsis vonatokat választja, de van úgy hogy a barátainál vagy a családjánál alszik,. „Normális esetben távkapcsolatban kellene élnünk, de a vonaton élés lehetővé teszi, hogy állandóan láthassam őt” – mondta Müller a barátjával kapcsolatban az SWR német televíziónak. „A legtöbb barátomnak nagyon tetszik az ötlet, bár néhányan elég kalandosnak tartják. Mások viszont negatívabban reagáltak: Sértőnek érzik, hogy megkérdőjelezem a hétköznapi életmódot és életvitelt”. A vonaton élésnek állítólag tudományos célja is van: Müller egy blogon dokumentálja a szokatlan kísérletet. A diplomamunkája a modern vonat-nomádként szerzett tapasztalatain alapul majd. Az egyetlen probléma? „Egy olyan fejhallgató birtoklása, amely elnémítja a legtöbb környezeti zajt, létfontosságú” – mondta. Az N-TV-nek azt mondta a vonat ez a hely, ahol a legkönnyebben megszerzi magának az “énidőt”, bár nyilvános helyen van mégis lehet egyedül. Igaz, vannak korlátozások – fürdőköpenyben például nem sétálgathat a vonaton. És hogy mindez mennyibe került? Az n-tvnek ezt is elárulta: “A Bahncard 4100 euróba került, körülbelül 340 euróba havonta, tehát olcsóbb volt, mint a közös albérletemben lévő szoba, ami korábban volt. Persze az étkezés drága, és figyelni kell, hogy mennyit költesz.” Közben azért kivett egy szobát Kölnben – ha megszerzi a mesterdiplomáját ott szeretne megtelepedni, azt ígéri kevesebbet fog utazni, de továbbra is szívesen ad tanácsot a Deutsche Bahnnak.
