Ha szerencsénk van, és idén nyáron hozzájutunk tizenvalahány kiló édes, paradicsomízű paradicsomhoz, és ha elfogadjuk, hogy egy napot csak a lábas fölött töltünk, akkor van értelme tovább olvasni a cikket. Mert a paradicsom csodás növény, és nemcsak nyáron lehet élvezni az ízét, hanem télen is. De ehhez sok munka kell. És néhány hasznos eszköz.
Hozzávalók:
- most 13 kg paradicsommal dolgoztunk
- két nagy edény a mosáshoz
- nagyi régi alumínium paradicsomdarálója
- edények
- hatalmas lábas
- fakanál
- kés
- 13 kis üveg
- kosár és takarók a dunsztoláshoz
- szalicil
A paradicsomokat érdemes kétszer jól megmosni, hogy minden szennyeződést eltávolítsunk róluk. Közben a kis szárát is lecsipkedjük, a rossz darabokat is kiválogatjuk. Ezután negyedekre vágjuk – ha van benne barnás elszíneződés és minden egyéb csúnya részlet kivágjuk – és nekiállunk ledarálni.
A levet és a rostot egy nagy lábasba öntjük és kezdődhet a főzés.
Mi legalább 5 órát álltunk fölötte és kevergettük, és ahogy sűrűsödött, főtte el a vizet, egyre folyamatosabban, nehogy leégjen.
Azokat a paradicsomokat, amelyek már nem fértek bele a lábasba, azokat nagyjából 1 cm széles szeletekre vágtuk, picit megsóztuk, szárított bazsalikomot szórtunk rá, majd szárítógépbe tettük: 52 fokon száradtak 10 órán keresztül. Ha kész, a kis aszalványokat egy üvegbe tesszük szorosan és felöntjük olívaolajjal.
A kész paradicsomlét levettük a tűzről- ekkor már a fakanálon sűrű lé látható, alig van benne víz- egy negyed mokkás kanálnyi szalicilt keverünk el a lében, majd még forrón üvegekbe töltjük. (Az üvegeket előtte alaposan kimostuk és a biztonság kedvéért még negyed órát sütött 100 fokos sütőben.)
A lezárt üvegeket 5 percre fejjel lefelé állítva csírátlanítjuk, majd egy kosárban takarókkal alaposan körbetekerve meleg dunsztba tesszük. Pár nap múlva mehet a spájzba, és télen – mikor élvezzük az ízét -már el is felejtjük, milyen izzasztó volt órákig állni kavargatni.
