Dr Mohamed Tahir az elismert iraki-brit idegsebész többször járt az elmúlt évben gázai kórházakban önkéntesként. „A misszió” című film a háború legnehezebb időszakában kíséri őt végig vértől iszamós padlójú műtőkben, sürgősségin, Gáza nyomasztó helyszínein.
„Soha életemben nem láttam még ehhez hasonlót. Pusztítás, amerre a szem ellát. Apokaliptikus.”
Ezekkel a szavakkal kommentálja a film főszereplője, hogy milyen látvány fogadja Gázában az embert. Földig rombolt épületek, amerre a szem ellát. Már az első öt perc a székbe szegez, és nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt megnézni. De most már nincs visszaút.
Nem voltak illúzióim, sejtettem milyen körülmények között készült a film, hogy mennyi emberi szenvedést, hiányzó végtagot és halált látok majd. Azt hittem, ennek a látványát nem bírom majd, de tévedtem. A kétségtelenül sok vér ellenére az emberi tehetetlenséget a legnehezebb nézni.
Vannak azok a dokumentumfilmek, amelyek apró, számunkra nem látható emberi életeket és eseményeket mutatnak meg a maguk egyszerű csodájában. Ilyen a nemrég látott „Huncut barátnék” is, hiszen ki gondolná, hogy egy távoli bukovinai falu két nyugdíjas hölgyének élete érdekes lehet – pedig nagyon is az. De hajlamosak vagyunk a nagy világégéseket észrevenni. A gázai szörnyű pusztítás is ilyen. Bármerre nézünk, ott emberi tragédiák sorából készülhetne dokumentumfilm. A Dr. Tahir által megélt néhány hónap is ilyen, a film készítői számára elég „csak” megmutatni, mit látni nap mint nap.
A rendezők, operatőrök Gaza Collective néven szerepelnek a stáblistán. Ez nem egy hivatalos szervezet, hanem alkotói álnév. Ők azok, akik a helyszínen, a kórházakban rögzítették a felvételeket. A produkciós információk szerint a csoport két gázai egészségügyi dolgozóból/videósból áll, akik Dr. Tahir orvosi csapatának tagjai voltak. Biztonsági okokból választották ezt a nevet, hiszen külsős stáb, nemigen jutna be azokra a helyekre, ahol ők dolgozhattak. Gyakran az életük kockáztatásával rögzítik az eseményeket. Társrendezőként a tapasztalt dokumentumfilmes, Mike Lerner jegyzi, aki segített a nyersanyagból nemzetközi színvonalú filmet formálni.
„Most lefekszem, majd felkelek és folytatom a munkát.”
Dr. Tahir, a kényelmes londoni életét maga mögött hagyó orvos az összeomló infrastruktúra – gyakran dolgoznak áramszünetben, súlyos gyógyszer- és orvosi eszközhiánnyal is küzdenek – közepette próbál helyt állni. Életeket menteni a műtőben, a betegeket és a hozzátartozókat néha egy öleléssel támogatja. A világ legszörnyűbb állapotában lévő egészségügyi rendszerében mindig van munka egy orvosnak. A napjai egybefolynak, éjjel.nappal a műtőben vagy a sürgősségin van. A szétlőtt kórházban hallani a távoli robbanások és lövések hangját, de a drónok és bombák miatt sötétbe borult város fölött a fényszennyezéstől mentes csillagos eget látni.
Találó a film címe. Ez a munka, mint egy misszió. És nem látni a végét. Fizikai és érzelmi kihívás minden nap, minden perce. Félelmetes, hogy a néző is hozzászokik a sok véres végtag látványához. Amihez – Dr. Tahir elmondása szerint – sosem szabad hozzászokni. A halál és a pusztítás mindenütt ott van, hiába mennek el egy napra a tengerpartra, kiszakadni ebből a szörnyű, soha véget nem érő küzdelemből. A parton végig a pusztulás: a valaha élettel teli szállodák és parti éttermek romokban, közöttük sétálnak a kórház dolgozói.
„Kezdem úgy érezni, ha elmegyek, cserben hagyom őket…”
És „A misszió” legnehezebb percei nemcsak azok a képsorok, amelyek egy tíz éves kislány leszakadt karjáért zajló küzdelemről szólnak. Hanem a teljesen kifacsart Tahir önmarcangoló pillanatai. Miért menjen haza Londonba, ha itt szükség van rá? Mi lesz a betegeivel? Mi lesz ezekkel az emberekkel, akik az ő tudásának és elhivatottságának köszönhetik az életüket?
„Nincs túl sok okom elmenni. De sok okom van maradni.”
Húzza az időt, amíg lehet addig marad is. De aztán elmegy és hiába szeretne visszatérni, eddig a pillanatig nem kapott beutazási engedélyt. Ez a film azonban már megszületett.
Vetítés: Mike Lerner és a Gaza Collective: A misszió, 2025 – Budapest, Mammut II. 2026. január 31. 20.00 és február 1. 15.00
Kép: BIDF
