Idén is eltemették a telet a busók Mohácson. Most több, mint 2700 beöltöző vett részt a felvonuláson, mely a sokácok népszokásából lett messze földön híres mulatság. A busójáráshoz hasonló termékenységfokozó, tavaszköszöntő tradíciók más népeknél is megtalálhatók: nemcsak Európában, hanem Afrikában is. A felvonulás karneváli jellege miatt rokonságba hozható például a velencei maszkos ünnepséggel.
Szívesen fotózkodnak a busók
A hagyomány és a változások
Mivel Mohács 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, és a busójárás hagyományát a Balkánról magukkal hozó sokácok – ők a török elől idemenekülő horvátok egyik csoportja – tíz évvel később érkeztek a településre, sajnos nem sok alapja van a török kiűzéséhez fűződő eredettörténetnek.
Busójármű a felvonuláson
De az biztos, hogy a népszokás végleges formáját már Mohácson nyerte el. Legkorábban a 18. század elején írtak a szokásról, akkor vad orgiaként hivatkoznak rá. A 19. században ahányszor megemlítik, mindannyiszor elítélendő, rosszalló vélemények jelennek meg a „garázda busókról”. Például 1883-ban a sajtóban ez jelent meg a mohácsi busók szokásairól:
„állati ordítások, emberi méltóságot és szemérmet sértő, durva természet, rontott erkölcs..”
Sokáclányok, busók és jankelék Mohácson
A század végére ezért a busók inkább kerülték a nyilvánosságot, a szertelen és vad zajongást. Ezzel szemben a sokácbál egyre népszerűbb lett, „kedves műkedvelő előadásokkal”. Az 1920-as évekre a busójárás kezdett idegenforgalmi látványosság lenni. A város vezetése is meglátta benne az üzleti lehetőséget és már nem elsorvasztani, hanem vonzóbbá igyekezett tenni. Buzdították az embereket a jelmez viselésére, a felvonulást már nem a sokác városrészbe, hanem a Széchenyi térre szervezték. A busójárás új szakasza kezdődött ezzel. A közösség hagyománya mellett megjelent a közönségnek szánt látványosság.
Várakozás a Sokácrévnél
A 2. világháború után a szocialista magyar kultúrpolitika igyekezett mindent felülről irányítani, kontrollálni – a mohácsi busójárást is. A sokácok viszont a saját igényeik szerint, a saját közösségükben szerettek volna farsangot ünnepelni. Egy ideig kettévált a városi mulatság és a spontán hagyomány, ami a legszigorúbb tiltások idején is működött a közösségben. A szervezett felvonulástól távol maradtak a sokácok, házaltak a szomszédoknál, ismerősöknél. A saját kedvük szerint ünnepeltek és vonultak.
Sokáclány
Lendületet a tradíció akkor kapott, amikor a város vezetői és a felvonulás szervezői belátták, hogy a látványos télűzésre mások is kíváncsiak, de a népszokást nem lehet irányítani vagy megváltoztatni.
Busóálarc a kirakodóvásáron
Ma már az autonóm busócsoportok szokásvilágához alkalmazkodva szervezik a mohácsi ünnepi programokat. Így lesz a busójárás egy élő hagyomány, amit nem őriznek, hanem a közösség tagjai éltetnek, továbbadva az utánuk jövő generációnak.
A legkisebb busó
A maszk
„Nem lehet bohóc, és nem lehet rém. Ugyanakkor legyen vidám, de tekintélyt parancsoló.”
Látványfaragás a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban, 2026. február 15-én
A legfontosabb kritérium azonban a maszk hordhatósága. Ezért leggyakrabban vörös fűzből faragják. Festett alapszíne lehet a bordó, piros, barna, fekete. Hagyományosan állatvérrel színezték.
Látványfaragás a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban, 2026. február 15-én
A fa álarcokat birkabőrcsuklyára varrják, egész fejet betakaró maszkként viselik. Farsangi időszakban elterjedt az álarc viselés, fából készült arcot eltakaró maszkot azonban Magyarországon csak a busóknál találunk. Hasonlóak előfordulnak a Balkánon és az Alpokban.
Hagyomány és Lélek – A Kalkán család négy nemzedékének busómaszkja című időszaki kiállítás a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban
Nagy gonddal szerzik maszkjaikat a busók. A legjobb az, amit maguk készítenek el, de ezt nyilván lehetetlen elvárni mindenkitől. Akiknek nincs jó kézügyessége, az vásárol vagy mástól kap, de aki bátor, az maga is faraghat. Ezért előfordulhat, hogy némelyik kissé suta, de ez a tárgy maga az élő hagyomány.
Hagyomány és Lélek – A Kalkán család négy nemzedékének busómaszkja című időszaki kiállítás a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban
A maszkfaragók köre elég tág: vannak közöttük busók, vannak akik sosem voltak, és vannak, akik időnként busók. A különböző mesterek keze nyomát is felfedezhetik az avatott szemek egy-egy álarcon.
Hagyomány és Lélek – A Kalkán család négy nemzedékének busómaszkja című időszaki kiállítás a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban
A busó viselet
A jellegzetes maszk mellett fontos ruhadarabja a busónak a bundával kifordított birkabőr kabát, derékban kötéllel vagy lánccal átkötve. Alatta lehetőleg fehér sokácing, fehér gatya – esetleg szalmával vagy újságpapírral kitömve és megkötve – bocskor vagy csizma, bütykös sokác harisnya, bőr vagy vászontáska.
Busó és sokáclány a Sokácrévnél
Kellenek még a telet és a rosszat elűző zajkeltő eszközök: ezek a derékra rögzített kolompok, óriási kereplők a kézben. De használnak még kürtöket, buzogányokat, néhányan testükre rögzítenek lopótököket.
Hagyomány és Lélek – A Kalkán család négy nemzedékének busómaszkja című időszaki kiállítás a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban
A dévajkodó busók kezében a mezőgazdasági eszközök (favilla, vízhordórúd stb.) mellett megjelennek hangsúlyosan nagy méretű falloszok is: derekukra kötve, botokon, vagy busóbabákon – nekik gyakran zsineggel mozgatható. Ezek a babák busók hátán, bölcsőben, botra függesztve vagy babakocsiba fektetve vesznek részt a felvonuláson.
Busójármű 1
A felvonulás
Sok helyen hallható és olvasható a busójárás során a „poklade” kifejezés – ami átöltözést, átváltozást újjászületést jelent – ez a szó a sokácok megnevezése a farsangra. Jelentheti a maszkos, jelmezes felvonulást, de átvitt értelemben a tavaszi újjászületést is.
Busójármű 2
A télűzés leglátványosabb része a busócsoportok felvonulása. A különös járgányokon utazó busók és sokáclányok (a lefátyolozott arcú, sokác népviseletbe öltözött lányok, ők a szép busók) nagy zajjal, édességet osztogatva, tollakat és lisztet szórva mennek végig Mohács fő utcáin. Az ágyúszóra induló menetben kukoricacsuhéval díszített, odamondogatós, gyakran közéleti kiszólásokkal dekorált fantázia járművekkel vesznek részt.
Busójármű 3
Traktorokon, ló vontatta szekereken, forgó kerekeken utazó busók vonulnak egymás után – a kreatív elképzeléseknek nincs határa. Ebbe a felszabadult, spontán ünneplésben részt venni maga a farsang lényegének megélése. Egy pillanatra beleszagolhatunk abba a vad és zabolátlan világba, ami valaha a tél búcsúztatását és a tavasz köszöntését jelentette egy sokkal nyersebb korban.
Busójármű 4
A busók és sokáclányok mellett maskarák – nem famaszkos beöltözők – köztük a jankelék bukkannak fel a menetben. Ők a rongyos ruhába, fején harisnyával vagy rongyálarcba öltözöttek, akik távol tartják az utca népét a busóktól a hamuval, liszttel vagy manapság fűrészporral vagy ronggyal teli tömött zsákjukkal.
Részlet a felvonulásról
A busó mulatság
A közönségnek szánt események csütörtökön kezdődnek. Ez a „kisfarsang” a gyermekfarsang napja. Ekkor szabadon farsangolnak a gyerekek a város utcáin, néptánccsoportjaik fellépnek a szabadtéri színpadokon, elkezdődik a kézművesvásár.
Busók a hűtőmágnesen
Pénteken folytatódik a népzenés, néptáncos műsor a városban, ekkor vannak a busómaszk-faragók, népművészeti tárgyak kiállításának megnyitói. Szombaton délszláv és magyar táncházakat tartanak a szabadtéri színpadokon, zajlik a műhelylátogatás, különböző farsangi játékok, látványfőzés.
Sokácbab ebéd
Farsangvasárnap a busójárás fő ideje, a leglátogatottabb nap. Ekkor a nyitott udvarokban be lehet pillantani egyes busó csoportok készülődésébe. Ha szerencsénk van, meg is hívnak ebédre egy-egy tányér sokácbabra. Kora reggeltől gyülekeznek a busók, a város szinte minden utcáján felbukkanhatnak akár csoportban akár egyesével.
Kirakodóvásár
A karneváli felvonulás előtt a Sokácrév felé igyekeznek. Ott bevárják a Dunán csónakkal átkelő társaikat, és a közönséggel együtt a Kóló téri gyülekezőhelyre indulnak. innen indul a közös vonulás. Délután a kompról a vízre bocsátják a telet szimbolizáló farsangi koporsót. Este a város főterén máglyát gyújtanak, hatalmas szalmabábut égetnek el, körülötte a busók és közönség táncol.
Kis busó a felvonuláson
A keddi nap a farsang végét jelenti. Ez a nap főleg a mohácsiaké.A vasárnapihoz hasonló vidám felvonulás után szabad farsangolás kezdődik, majd este máglyagyújtás és a telet jelképező koporsót elégetik. A szimbolikus „farsangtemetés” után táncház zárja a napot.
A következő generáció
„Aki busó, az egész évben busó….”
Hamvazószerdával csak a közönségnek értek véget az események. A busók számára azonban most kezdődik a következő évre való felkészülés. Ez az időszak a kívülállók számára láthatatlan. A különböző busócsoportok tagjait egymáshoz baráti vagy rokoni szálak fűzik, évközi találkozásaik alkalmával is sokat foglalkoznak szervezéssel.
Sokáclány gyerekkel
Egy egész évet felölel a busó-tevékenység: a jelmez, a maszk, a jármű és a transzparensek elkészítése karbantartása, a közös tánctanulás, a programok kitalálása és megszervezése.
Sütemények egy mohácsi cukrászdában a busójárás idején
A különböző busó csoportokhoz tartozás erős közösség- és identitásteremtő erő, a hagyomány gyakorlása ezt biztosítja. A csoporthoz tartozás önkéntes, de lehetnek feltételei, rítusai a bekerülésnek – ahogy a csoportban maradásnak is. Ide tartozik, hogy alapvetően busónak lenni férfiszerep volt. Ma már egyes csoportok megadják a famaszk mögé bújás lehetőségét nőknek is.
A busójárás jövője a ma élők felelőssége. Az UNESCO 2009-ben az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára vette a rendezvényt, de a busók elmondása szerint akkor is folytatnák ezt a tradíciót, ha ez nem lenne.
Hűtőmágnesek a kirakodóvásáron
A hagyományt már nem csak a mohácsi sokácok, hanem az egész település a magáénak érzi. A helyi oktatásban fontos szerepe van a busójáráshoz kapcsolódó hiteles tudás átadásának. Busónak lenni a következő generáció számára vonzó. Ez látszik abban is, hogy a busócsoportokban rengeteg gyerek van, sokan a szüleiknek köszönhetően egészen kicsi koruktól fogva aktív résztvevői a busójárásnak.
A mohácsi szerb templom ikonosztáza
Amikor 2009-ben Minorics Tünde helyi néprajzkutató arról faggatta a busókat, milyen érzés számukra busónak lenni, a válaszok leginkább a megélt szabadságról szóltak. A határokat feszegető játékosságot szeretik, amikor a külső szemlélőket is sikerül bevonni a saját világukba. Például:
” Ha meghallom csütörtökön az első kolompot, attól kezdve nem lehet hozzám szólni, kezdődik az átváltozás. Az a végpont.”
„Ha felöltözök, elfelejtem, hogy fáj a vállam, hogy hány éves vagyok, csak a játék van. Egyszer nem öltöztem be, szenvedtem mint a kutya.”
„Apám azt mondta, ez már nem normális. Nem a karácsonyt várom, hanem a farsangot. Ehhez mérem az egész évet.”
„Legyenek korlátok. Mókás, duhaj, de keretek között. Ha valaki nem veszi a lapot, ne erőltesse.”
Busó babák és maszk a felvonulás melletti üzlet ablakában
Busónak lenni tehát ma már tartást, büszkeséget és elismerést jelent. A magyar popkultúrában is kezd megjelenni a figura – persze más-más tulajdonságaikat domborítják ki: mesekönyvben, képregényben – itt és itt – valamint képzőművészeti alkotásoknak is adtak ihletet.
A képek a szerző fotói
Forrás: Minorics Tünde: A maszk mögött – A mohácsi busójárás és a busók világa. Pannon Kultúra Alapítvány, Pécs 2010.
