Brandenburgban egy mezőn ásatást végző régészek feltártak egy nagyjából 2800 éves, különleges, négyzet alakú építményt. A jelek arra utalnak, hogy a helyszín közösségi lakomáknak, rituális szertartásoknak, sőt talán állatáldozatoknak is otthont adhatott.
A felfedezésre Seddinben került sor – egy Berlintől északnyugatra fekvő faluban -, amely már korábban is ismert volt arról, hogy itt található Németország egyik legjelentősebb bronzkori temetkezési helye.
A 2026 szeptemberében feltárt építmény észak–déli irányban körülbelül 10,6, kelet–nyugati irányban pedig 11,4 méter kiterjedésű. A régészek a Kr.e. 850 körüli időszakra datálták, ami egyértelműen a késő bronzkorra teszi a leletet.
Szokatlan alakú építmény = kultikus helyszín?
Az észak-németországi térségből származó, ebből a korszakból való épületek jellemzően hosszúkásak és téglalap alaprajzúak voltak. A Seddinben talált, szinte tökéletesen négyzet alakú építmény tehát olyasmi, amellyel a régészek korábban még nem találkoztak a régióban.
„Úgy véljük, hogy ezt a csaknem négyzet alaprajzú épületet kultikus és rituális célokra használták” – mondta Franz Schopper tartományi régész, a brandenburgi örökségvédelmi hivatal igazgatója.
Schopper „templumként” – vagyis olyan építményként – jellemezte a leletet, amely feltehetően szertartásokhoz vagy vallási tevékenységekhez kapcsolódott.
Az ősi rituálé nyomai
Maga az épület csupán egy része a rejtélynek. A környéken végzett ásatások során olyan gödrök kerültek elő, amelyek szokatlanul nagy mennyiségű, késő bronzkori kerámiát rejtettek. Néhány edény kivételesen nagy méretű; peremátmérőjük az 50 centimétert is meghaladja.
A kutatók szerint a leletek arra utalhatnak, hogy jelentős létszámú embercsoportok gyűltek össze a helyszínen, hogy együtt egyenek és igyanak. Számos állati csont is előkerült, amelyek közül sokról úgy tűnik, hogy szándékosan elégették őket.
Az állatok sorsa pontosan nem tisztázott. Az egyik lehetőség, hogy közösségi lakomák során fogyasztották el őket, majd a csontjaikat elégették. Egy másik, drámaibb feltételezés szerint viszont egész állatokat égettek el áldozati felajánlásként, rituális szertartások keretében.
További tudományos vizsgálatokra lesz szükség ahhoz, hogy a régészek megállapíthassák, melyik magyarázat valószínűbb.
„A seddini felfedezések rávilágítanak a lelőhely különleges jelentőségére az európai bronzkorban” – mondta Dr. Immo Heske, a Göttingeni Egyetem kutatója, az ásatás vezetője.
Heske szerint a szokatlan épület, valamint a környező gödrök – amelyekben kidobott rituális edényekre bukkantak – együttese olyasmit képvisel, ami korábban ismeretlen volt errefelé a bronzkorban.
Egy bronzkori multikulti város északon
Bár a terület ma mezőgazdasági művelés alatt áll, a Kr.e. 9. század környékén valószínűleg egy jelentős bronzkori közösség része lehetett.
A régészek becslése szerint a mintegy 2000 négyzetméteres településen 200–300 ember élhetett. Feltételezik, hogy a lakók között voltak földművesek, ácsok, fémművesek és más kézművesek is.
A tavalyi feltárások során a szakemberek alaposan elkezdték megvizsgálni az temetőkben talált emberi maradványokat és izgalmas felfedezést tettek. A monumentális halomsírokba temetett emberek többsége nem helyi lakos volt, hanem feltehetően Európa távoli vidékeiről származó személy. Az eredmények bizonyítékul szolgálnak arra, hogy Seddin a késő bronzkorban – nagyjából Kr.e. 900 és 700 között – nemzetközi jelentőségű központ lehetett.
A területen skandináv, közép-európai, sőt észak-olasz eredetű leletek is előkerültek, ám eddig nem volt világos, hogy ezek a széles körű kapcsolatok tényleges emberi vándorlással is jártak-e.
Drónfelvétel a sírok feltárásáról / Archeology Magazin
Ennek tisztázása érdekében nemzetközi kutatócsoport elemzett öt temetkezési helyről – köztük a híres Wickbold I. halomsírból – származó hamvasztott maradványokat. A vizsgálat középpontjában a belső fül sziklacsontja állt, amely a hamvasztás hatására is megőrzi a gyermekkori stronciumizotóp-lenyomatokat. A stronciumizotópok egyfajta geológiai ujjlenyomatként szolgálnak: tükrözik az egyén gyermekkori táplálkozását és vízfogyasztását, lehetővé téve a kutatók számára annak megállapítását, hogy az illető helyben nőtt-e fel.
A bronzkori Európa különböző régióiból származó gazdagok kedvelt lakhelye
A tudósok környezeti mintákat – vizet, növényeket és talajt – is gyűjtöttek, hogy meghatározzák a helyi stronciumösszetétel kiindulási alapértékeit. A vizsgálatok során kiderült, hogy a bronzkori régió viszonyaira a jelenkori vízminták és bizonyos régészeti talajminták utalnak a legmegbízhatóbban, míg a modern talajok és növények összetételét már természetes és emberi folyamatok egyaránt megváltoztatták.
Az eredmények megdöbbentőek voltak: a 22 egyén közül mindössze kettő esetében mutattak ki a helyi normáknak megfelelő izotóp-összetételt. A többiek izotóp-összetétele nem volt helyi eredetű, ami azt jelenti, hogy ők a régió határain kívül nőttek fel, mielőtt Seddinben eltemették volna őket. Egyes izotóp-összetételek arra utalnak, hogy az érintettek Dél-Skandináviából, Csehországból, Észak-Olaszországból, sőt még a dániai Bornholm szigetéről származtak. A stronciumtartalom – amely a Harz-hegységben és az Érchegységben (Erzgebirge) mért értékekkel vethető össze – szintén alátámasztja azt a feltételezést, hogy az egyének különböző helyekről érkeztek.
Ezek a leletek arra utalnak, hogy a seddini elit kiterjedt mobilitási hálózatok része volt. A monumentális halomsírok és a sírmellékletek egyaránt helyi és külső hatásokról tanúskodnak. A halottak mellé nem helyi eredetű, illetve idegen stílusjegyeket viselő tárgyakat helyeztek. A helyi szokások, valamint az idegen anyagok és személyek együttes jelenléte jól mutatja az akkori kulturális kölcsönhatások összetettségét.
Bár a kutatás rávilágít az elit nagyfokú mobilitására, a kutatók óvatosságra intenek, mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok köre még kevés. A vizsgált maradványok többsége gazdagabb sírokból származik, ami azt jelenti, hogy az eredmények valószínűleg felülreprezentálják a társadalom elit rétegét. További lelőhelyek és összefüggések szélesebb körű vizsgálatára van szükség ahhoz, hogy pontos képet kapjunk arról, mennyire volt jellemző a mobilitás.
A kutatás mindazonáltal meggyőző bizonyítékokkal szolgál arra, hogy Seddin nem csupán egy helyi temetkezési hely volt, hanem jelentős központ. A közösséget nem csupán a tárgyak, hanem az emberek vándorlása is formálta, ami jól mutatja a mobilitás és a kulturális csere kiemelt szerepét a bronzkorban.
És most emellé a nagy jelentőségű felfedezés mellé érkezett a nagy valószínűséggel a bronzkori rituálék helyszínül szolgáló új építmény. Ez a környező táj egyik legmagasabb pontján helyezkedik el – közel egy másik régészeti emlékhez, amely már generációk óta foglalkoztatja a kutatókat.
„Hinz király” rejtélyes sírja
A közelben található a monumentális seddini halomsír, amelyet a hagyomány a legendás Hinz királyhoz – a Prignitz régió helyi folklórjának egyik alakjához – köt.
Hogy létezett-e valaha is egy Hinz nevű uralkodó, az már más kérdés.
„A Hinz gyakori név, a Heinrich megfelelője” – magyarázta Schopper, arra utalva, hogy a név talán csupán a későbbi néphagyomány révén kapcsolódott az ősi uralkodóhoz.
Mivel nem maradtak fenn a bronzkorból származó írásos feljegyzések, így történelmi források alapján lehetetlen azonosítani azt a személyt, akit eredetileg a halomsírba temettek.
Bejárata HInz király sírjába / Archeology Magazin, Ulf Heinsohn
A sírból előkerült elhamvasztott emberi maradványok – köztük csont- és fogtöredékek – ráadásul elvesztek a második világháború alatt, ami tovább nehezíti annak tisztázását, hogy ki lehetett az elhunyt.
A közelben feltárt szertartási építmény felfedezése ugyanakkor újabb dimenzióval gazdagítja Seddin jelentőségét. A táj nem csupán egy rendkívüli temetkezés helyszíne lehetett, hanem fontos találkozóhelyként és rituális központként is szolgálhatott Európa bronzkori közösségei számára.
Borítókép: A lelőhely látványa felülnézetből / Göttingeni Egyetem
Forrás: Archeology Magazin, Heritage Daliy,
