Egy DNS vizsgálat döntötte meg a húsz éve létező teóriát. A londoni Crick Intézet kiállításán bemutatott kutatások azt bizonyítják: a bronzkori sírba egy női fémművest, vallási vezetőt temettek el. A 4000 éves csontvázat Nagy-Britannia egyik legjelentősebb bronzkori temetkezéseként tartják számon.
Neolitikus kovakő balta / Wiltshire Museum
Az upton lovelli halomsírban nyugvó személy a sírmellékletek tanulsága szerint kapcsolatban állt a szellemvilággal. Szertartási köpenyében temették el, amelyet átfúrt állati csontok díszítettek; ezek járás és tánc közben csörögtek. Egy csodálatos, sötét színű harci baltát is magával vitt a túlvilágra, amely Northumberlandből származó doleritből készült.
A dolerit fejsze / Wiltshire Museum
Vaddisznóagyarral díszített erszényt, valamint arany simítására és polírozására szolgáló szerszámkészletet is hordott. Ez arra utal, hogy azon kevesek közé tartozott, akik értettek a fémművesség mágiájához.
Ugyanebben a sírban, mellette egy másik nő holttestét is találtak. Gondosan, ülő helyzetben helyezték el, így feje a halomsír felszínéhez közel került. Csiszolt agyagpala gyöngyökből álló nyakláncot és finom kidolgozású agyagpala karperecet viselt.
Együtt helyezték őket örök nyugalomra azon a gerincen, amely a Stonehenge felé vezető folyóvölgyre nézett. Talán ez volt az egyik olyan útvonal, amelyet a kereskedők használtak, amikor ritka tárgyakat és nyersanyagokat szállítottak a Stonehenge-nél található szertartási központba.
Az Upton Lowell – i bronzkori vallási vezető, aki fémműves
Egy 2022 decemberében megjelent új kutatás feltárta, hogy a sírban talált tárgyak mindegyike szerepet játszott az arany megmunkálásában: a ragasztóanyagok keverésére használt, fosszilis szivacsokból készült kelyhektől kezdve egészen az arany kalapálására és simítására szolgáló harci baltákig.
Devonból és Cornwallból származó folyami kavicsok, némelyikükön még látszanak az aranynyomok / Wiltshire Museum
Ezek a leletek az Kr. e. 1800 körüli időszakból származnak. Ekkoriban a fémművesek azon képessége, hogy a kődarabokat olvadt fémmé alakítsák, különleges – sőt, akár spirituális – társadalmi státuszt biztosított számukra.
Sokan úgy vélték, hogy az ilyen szerepkörök kizárólag férfiaknak voltak fenntartva, ám a legújabb kutatások erre rácáfoltak – mondta David Dawson, a maradványokat őrző Wiltshire Múzeum igazgatója.
„Fantasztikus felismerés ez a nők társadalmi szerepét illetően. Annyira hozzászoktunk ahhoz a feltételezéshez, hogy mindent a férfiak végeznek. Ők a vezetők, ők a fémművesek. Itt pedig megdönthetetlen bizonyítékot látunk egy női fémművesre. Márpedig a fémművesség a maga korában olyan csúcstechnológiának számított, mint manapság az űrkutatás.”
Az Upton Lovell faluban – Stonehenge-től mintegy 16 kilométerre nyugatra – 1801-ben felfedezett sír egy szinte teljesen ép csontvázat rejtett. A nyak és a lábak körül elrendezett, átfúrt állatcsontok utaltak a szertartási köpenyre, illetve egy csontnyakláncra.
A csontváz mellett hevertek a fémmegmunkáláshoz kapcsolódó tárgyak. többek A vaddisznóagyarral díszített erszény maradványai, négy csészévé kiképzett fosszilis szivacs, kovakövek, fémmegmunkáláshoz használt karcolótűk, valamint egy próbakő – egy sötét színű kő, amely a fém minőségének ellenőrzésére szolgált.
„Ez jól mutatja, ,mennyire értett a mesterségéhez” – mondta Dawson. – „Az itt maradottak azt szerették volna, ha a túlvilágra is magával viszi a szerszámkészletét.”
Egy korábbi vizsgálat során aranynyomokat fedeztek fel a kövek felületén; ez arra utal, hogy az illető esetleg olyan dísztárgyakat – például csatokat – készíthetett, amelyek csontból, fából vagy rézből készült magját vékony aranylemez borította.
A sírban egy harci fejszének minősített eszköz is volt, amelyet a Cornwallból származó doleritből készítettek.
„Nem tudhatjuk biztosan, hogy harcra szolgált-e, vagy arra, hogy elkábítsák vele az állatot, mielőtt sültként végezi” – jegyezte meg Dawson.
A korábban feltárt, ülő helyzetben eltemetett csontvázat tartalmazó másodlagos sírról korábban azt feltételezték, hogy a sámán feleségének maradványairól van szó – bár maga a csontváz időközben elveszett.
Genetikai vizsgálatok
Az eredményeket egy, a DNS-sel foglalkozó új kiállításon mutatják be, amely csütörtökön nyílik meg a londoni Francis Crick Intézetben. A tárlat azt vizsgálja, hogyan nyújtanak újfajta betekintést a genetikai módszerek az ősi népességek vándorlásába és életmódjába.
Az upton lovelli csontvázat eredetileg azért küldték el DNS-vizsgálatra, hogy pontosabban meghatározzák annak az egyénnek a származását, aki abban a korban élt, amikor Nagy-Britannia területén a bronz előállításához szükséges ón és réz szokatlanul értékes kombinációja állt rendelkezésre.
Egy bronz ár, amely feltehetően egy tetoválókészlet része volt / Wiltshire Museum
Bár a vizsgálat részleteit még nem hozták nyilvánosságra, úgy tűnik, hogy a sámán a harang alakú edények kultúrájához (Beaker-kultúra) köthető, ami jellemző volt az akkori Nagy-Britanniára. A csontváz biológiai neme azonban meglepetésként érte a kutatókat.
A sztereotípiák helyett tudományos tények
„Az elmúlt két évtizedben ugrásszerűen fejlődtek az ősi DNS-ek vizsgálatának technikai lehetőségei, így ma már olyan kérdésekre is választ kaphatunk, amelyekre korábban nem volt mód. Nagyszerű érzés, hogy ezzel hozzájárulhatunk a régészek munkájához.” – mondta Pontus Skoglund, a vizsgálatot elvégző Crick Intézet ősi genomikai laboratóriumának vezető kutatója.
A csontok részletes elemzése alapján az elhunyt – egy bronzkori nő – akkoriban magas termetűnek számított (165 cm) és erőteljes testalkatú volt. A jobb csuklón (a balon nem) ízületi gyulladásra utaló jeleket is találtak; ez arra enged következtetni, hogy az illető élete során rendszeresen használta azokat a fémműves szerszámokat, amelyeket vele együtt temettek el.
Kettéhasított fosszilis szivacsok, amelyekből kelyheket alakítottak ki – feltehetően festék tárolására, egy tetoválókészlet részeként / Wiltshire Museum
Mary Beard professzor – klasszika-filológus, műsorvezető és a kiállítás kuratóriumi csoportjának tagja – szerint az ősi DNS forradalmasíthatja a múltról alkotott ismereteink egyes fontos elemeit.
„Gyakran előfordult, hogy egy ősi csontváz nemét részben a nemekre és nemi szerepekre vonatkozó saját feltételezéseink alapján határoztuk meg: ha karddal temették el, férfinak, ha nyaklánccal, nőnek véltük. Az Upton Lovell-i sámán esetéhez hasonlóan a DNS-elemzés segíthet e feltételezések korrigálásában, és arra késztethet bennünket, hogy alaposabban átgondoljuk a férfiak és nők szerepét a távoli múltban – sőt, talán saját világunkban is.”
Borítókép: A Kr. e. 1800 körülre datálható leletek, amelyeket a nő – egy fémműves – sírjába temettek / Wiltshire Museum
Forrás: Wiltshire Museum, The Guardian,
