A karácsonyra való felkészülés időszakának, az adventnek világszerte ismert és használt jelképe az adventi koszorú. A keresztények négy héttel karácsony előtt minden vasárnap meggyújtanak rajta egy gyertyát, így számolva az időt Jézus Krisztus születéséig.
Az első adventi koszorút Johann Heinrich von Wichern (1808–1881) evangélikus lelkész és szociális munkás, a Németországi Protestáns Egyház belmissziójának megalapítója készítette. Wichern Hamburgban munkásgyerekek között hitoktatóként szolgált, gyermekkora városnegyedében.
Johann Heinrich von Wichern, 1858.
Wichernt mélyen érintették őt azok a rossz szociális és higiéniai körülmények, amelyekben az ott lakó gyermekek éltek. A bűnözés és a prostitúció mindennapos jelenség volt arrafelé. Wichern 1833-ban megalapította a Rauhes Haus, „Vadócház” elnevezésű intézményt, ahol a hamburgi nyomornegyedekből származó árva és elhanyagolt gyerekeket gondozták. Fő nevelési elve a bizalom, a megbocsátás és a közösség hármasán alapult. Lelkészként rendszeresen tartott istentiszteletet a gyerekek számára. Az adventi időszakban pedig karácsonyi énekeket gyakoroltak.
Hogy szemléltesse a gyerekeknek, hogy az egyre sötétebb és hidegebb karácsonyváró időszak egyben a fény felé vezető utat is jelenti, Wichern 1838-ban – az akkori adventi napoknak megfelelően – huszonhárom gyertyát helyezett el az orgona körül, és mindennap meggyújtott még egy újabbat. Egy évvel később, 1839-ben huszonnégy gyertyát erősített egy régi hintó nagy, örökzöld ágakkal feldíszített fakerekére, amelyből négy vastag, fehér a négy adventi vasárnapot jelképezte, húsz kicsi piros pedig a hétköznapokat. 1839-ben szerdára esett december 25-e, ezért az adventi időszak abban az évben huszonnégy napos volt. Ez volt az első adventi koszorú.
A német protestáns ifjúsági munkában egyre inkább elterjedt az adventi koszorú készítésének gyakorlata. Katolikus körökben azonban csak az első világháborút követően és leegyszerűsített formában kezdett bevett szokássá válni. 1925-ben egy kölni templomi koszorún például már csak az adventi vasárnapokat szimbolizáló négy gyertya állt.
A kör alakú adventi koszorúnak se kezdete, se vége, ami Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretetét jelképezi. Az örökzöldekből készített vagy örökzöldekkel bevont adventi koszorú az örökké tartó reményt szimbolizálja. A sötétben világító gyertyák fénye a „világ világosságának” (Jn 8,12), Jézusnak az eljövetelére utal.
A római katolikus egyházban az adventi koszorún általában három lila és egy rózsaszín gyertya áll. A rózsaszínt advent harmadik vasárnapján, az öröm – latinul Gaudete – vasárnapján gyújtják meg. Ez utóbbi szimbolikusan azt jelzi, hogy a bűnbánati időszakban is van ok az örvendezésre, hiszen már közel az Úr eljövetele. Általános nézet, hogy a négy gyertya négy fogalmat is jelképez: a hit, a remény, az öröm és a szeretet gondolatát. A protestáns otthonok adventi koszorúin a gyertyák bármilyen színűek lehetnek, bár legtöbb esetben az advent liturgiai színét követve négy lila gyertya díszíti a koszorút.
Képek forrása. Wikimedia Commons
Forrás: Evangélikus.hu
