Karácsony közeledtével a kerteket, boltokat é az otthonokat is ellepik a piros sapkás, fehér szakállas manók dekorációi. Olyanok, mint egy-egy apró Mikulás vagy kerti törpe. De hogyan és honnan kerültek be ilyen észrevétlenül az ünnepi díszek közé?
A legendák manója
A svéd folklór egyik karaktere a „tomte”. Első pillantásra egyből törpének neveznénk, de ez felszínes meglátás és csak a külső megjelenésére utal. A „tomte” ennél sokkal több, neki fontos feladatai vannak. Magyarul talán házi manónak nevezhetjük, ez a fordítás fedi le leginkább, hogy miféle lény is ez a hagyományosan szürke köntöst, gyapjas vörös sapkát viselő kis figura.
Harald Wiberg illusztrációja
A svéd házi manó a legenda szerint a az istállók szénapadlásának egyik sarkában él. Csak éjszaka jön elő, amikor már mindenki alszik. Lábujjhegyen járkál a hideg téli holdfényben, körbejárja az istállókat és az ólakat, minden egyes állatot ellenőriz a ház körül. Egész éjjel gondját viseli az otthonának tekintett gazdaságnak. A hóban lévő apró lábnyomain kívül még senki sem látta őket, de mindenki tudja hogy ott vannak. A házi manó azokat a gyerekeket álmukban látogatja meg, akik látni szeretnék őt. Cserébe némi tejes kását – jó sok vajjal – kérnek a házban lakó emberektől.
Kjjel Einar Midthun festménye
Az ikonikus svéd házi manóról köztudott, hogy nagyon hűséges, huncut, jó humorérzéke van, és mindenható. Ha egy ilyen manó úgy gondolja, hogy a gazda nem végezte el a dolgát a ház körül a megfelelő színvonalon, akkor igen kreatívan megbünteti. Az egyik mese szerint egy lusta gazda egyszer arra ébredt, hogy egyik napról a másikra minden állata eltűnt. Ha azonban megfelelően gondoskodnak a háztartásról, akkor szerencsét hoz.
A mesefigura
A Tomten ( A házi manók) című verset Viktor Rydberg írta 1881-ben, mely egy kis manó történetét meséli el, aki téli éjszakákon egy tanyára vigyáz. 1957-ben a Klumpe Dumpe című gyermeklapban jelent meg Harald Wiberg illusztrációival. Astrid Lindgren (híres svéd írónő, a Harisnyás Pippi történetek szerzője) akkoriban a Rabén & Sjögren könyvkiadónál dolgozott szerkesztőként. Meggyőzte a céget, hogy a verset és az illusztrációkat könyv formájában adják ki. Az 1960-ban megjelent kötet azonnali sikert aratott.
Astrtid Lindgren, 1960 / Wikimedia commons
Ezt követően a kiadó úgy döntött, hogy eladja a könyv külföldi kiadásának jogát, és a fordítás megkönnyítése érdekében Rydberg költői szövegét Lindgren prózájára cserélték. A könyv ezen változata ugyanabban az évben jelent meg Németországban, az Egyesült Államokban, végül az Egyesült Királyságban és innen nem volt megállás. A fehér szakállú, piros sapkás svéd házi manóról szóló mese világsikert aratott és azóta varázsolja el a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt.
Ingvar Bilock akvarellje, 2015
1965-ben Svédországban Wiberg illusztrációval megjelent egy másik házi manóról szóló vers, Karl-Erik Forsslund mára klasszikussá vált költeménye. Lindgren ismét adaptálta a költői szöveget, és a könyv „A házi manó és a róka” címen jelent meg.
Wiberg művei tökéletesen kiegészítik Lindgren meséjét: a finom akvarellek életre keltik Svédország misztikus, télies tájait, mélységet és varázst kölcsönözve a történetének, ami egy rókával kötött barátságáról szól. Mickel, a róka megéhezik, és a fagyos téli időben nem talál ennivalót. Szenteste azonban rámosolyog a szerencse: rábukkan egy tanyára az erdőben. Bemegy a tyúkólba, ahol el akar kapni egy csirkét, de a házi manó megállítja. Tudja, milyen éhes lehet a róka egy ilyen hideg téli éjszakán és megsajnálja. Amikor a házban lakó egyik gyerek a küszöbön hagy egy tányér tejes kását a házi manónak, az megosztja a vacsoráját Mickellel. Végül felajánlja a rókának, hogy ha szüksége lesz még ételre, szívesen ad az övéből minden este. Megegyeznek, így Mickel jóllakottan és boldogan visszamegy az erdőbe.
Házi manók a 21. században
Manapság nemcsak a karácsonyi dekorációban és a gyerekmesékben szerepelnek. Skandináviában a házi manók manapság már nem csak a ház körül tevékenykednek, hanem a körülöttük lévő környezetért is felelősek, egyfajta védőszentjei a vadon élő állatoknak, az erdőknek, mezőknek.
Lennart Hejle képe
Borítókép: Harald Wiberg illusztrációja a Házi manó című könyvben
Forrás: Painters from the North
