A receptek feleselgessen hosszú és rémesen unalmas felvezetőinek visszatérő motívuma, hogy ha így és így csinálod az adott ételt, akkor bizony sose fogsz akarni visszatérni a régi uncsi receptjeidhez, mert ez akkora sztár, hogy mindenki ezért rajong. Ígérem sosem fogom ezt leírni, csak most az egyszer. Mert ez itt és most tényleg igaz. A tofuval itthon is sokan próbálkoznak, egyesek húshelyettesítőként, mások csak azért, mert trendinek hat. Aztán egy-két étkezés után feladják, mondván ízetlen és nyúlós. Főzős csoportokban rendszeres kérdés, hogy „hozzám került (kérdem én hogyan) egy doboz tofu, mi a – ide jön a csúnya szó – csináljak vele, amit nem köp ki azonmód a család.” Íme a megoldás – kvázi bárki, aki evett belőle elkérte a receptet, és vannak már társasági események, ahová előre jelzik, hogy el ne merjek menni egy adag ilyen pirított tofu nélkül. Azt azért hozzá kell tenni, hogy kicsit macerás, és kell némi felkészülés rá egy ázsiai élelmiszerboltban. De meghálálja magát.
Pirított tofu szójaöntettel
Előkészítés: 10 perc
Elkészítés: 30 perc
Hozzávalók (4 főre)
- 3-4 csomag kemény tofu (ha van füstölt az még jobb)
- 2 ek kukoricakeményítő
- 1 ek pirospaprika
- 2 ek sötét szójaszósz
- 3 gerezd fokhagyma
- gyömbér
- étolaj
Hozzávalók (az öntethez)
- 5 cl világos szójaszósz
- 5 cl főzőbor (ha van kínai főzőborunk, az jobb, de tulajdonképpen bármely rossz minőségű fehérbor megteszi)
- 5 cl sötét rizsecet (vörösborecettel helyettesíthető)
- 1 ek méz
- 1 ek szójabab paszta
Elkészítés
- A tofut kb 1 cm oldalhosszúságú kockákra vágjuk, majd egy edényben elkeverjük a pirospaprikával, keményítővel és a sötét szójaszósszal. (A szupermarketekben kaptahó világos szójaszószt is használhatjuk, de annak kevésbé markáns az íze és a színe, így kicsit több kell belőle, és nem lesz tőle olyan szép aranybarna a tofu.)
- Egy felforrósított wokot kb fél centiméter magasságig megtöltünk étolajjal, amikor már az olaj is forró beletesszük a tofut. Ez egy delikát művelet, és meglehetősen időrabló, a keményítős tofu ugyanis ragad, így a kis kockákat egyenként kell ügyesen a forró olajba helyezni, úgy, hogy ne érintkezzenek egymással, és lehetőleg a kezünket se égessük meg a forró olajjal. Így egyszerre – a wok méretétől függően – 8-10-12 kis kocka kerülhet csak az edénybe. Ahogy a kockák alja megpirult – ez kb 1 perc alatt meg is van – meg kell azokat fordítani, úgy, hogy a másik felük kerüljön az olajba. Ha ez is megvan, egy lyukas kanállal kiemelhetjük a kockákat az olajból – most már nem ragadnak – és áthelyezhetjük egy másik edénybe. Akkor jók, ha szép aranybarnák, és az edénybe szórva kopognak.
- Időközben előkészítjük az öntetet – összeöntjük a világos szójaszószt, a főzőbort, a rizsecetet, majd belekeverjük a mézet és a szójapasztát, és ezt alaposan eldolgozzuk.
- Apróra vágjuk a fokhagymát, és kb. a fokhagymával megegyező mennyiségű gyömbért. Amikor megpirult az összes szójakocka a forró olajba dobjuk a fokhagymát és gyömbért. (Ha elsütöttük az összes olajat, tehetünk hozzá még, de várjuk meg, hogy az is felforrósodjon.) Kb 20-30 mp után, mikor az erős illat elszáll, már fel is önthetjük az öntettel.
- Újabb 30-40 mp-t várunk, míg gyöngyözni kezd az öntet. Egy kicsit még várhatunk, hogy sűrűsödjön be egy kicsit, aztán tegyük bele vissza a pirított tofut. Vegyük le a hőmérsékletet minimálisra, és pár percig hagyjuk a tofut belepuhulni az öntetbe, egyszer kétszer közben keverjük meg, hogy a kockák minden oldalát járja át a folyadék.
- Az esztétikum kedvéért szórhatunk rá egy kevés pirított szezámmagot, ha készen van.
Ez az alaprecept, de tulajdonképpen korlátlanul variálható azzal, hogy a fokhagyma és gyömbér után mit teszünk még a forró olajba. Akinek mindenképpen igénye van arra, hogy egy főételben legyen húsféle, az tehet bele karikára vágott virslit, vagy kockázott szalonnát, aki húshelyettesítőnek használja a tofut, az gyakorlatilag bármilyen zöldséget tehet bele a vékonyra vágott répától a kínai kelen át egészen a cukkiniig.
