India nem éppen bornagyhatalom, most azonban ki szeretnének lépni a világpiacra, méghozzá egy kiviből készült borral.
Az indiai középosztály egyre több bort fogyaszt – borozni ugyanis menő. De nagyrészt nem hazaiakat fogyasztanak. A trópusi klíma nem igazán kedvez a szőlőnek, így a bor készítésének a szubkontinensen nem alakult ki hagyománya. „Indiában senki sem foglalkozott a borok népszerűsítésével, nem volt sem borkultúra, sem különösebb érdeklődés a borok iránt” – mondja Sonali Holland, India első igazi bormestere. Ő sem ennek készült. Közgazdaságtant tanult, majd egy nagy nemzetközi cégnél lépkedett egyre feljebb és feljebb a ranglétrán.” A férjem brit, így elég sokszor kerültünk kapcsolatba a borral, családi eseményeken, céges rendezvényeken, vacsorákon” – teszi hozzá. Megtetszett neki a borkóstolás. 33 évesen aztán úgy gondolta, ennek szenteli az életét. Kilépett a cégtől, és elkezdett a borokról tanulni.
„Kicsit aggódtam, hogy be fog-e jönni ez. A barátaim azt, mondták ez őrültség, Indiában erre nem lesz piac” – folytatja történetét.
De a család mellette állt, így ő lett az első hivatásos indiai borkóstoló. És piac is kezdett lenni rá. Ő is igyekszik a hazai bortermelés felé terelni az indiai középosztály ízlését. Ennek fővárosa pedig Nashik. Az indiai borváros Maharástra állam hegyvidéki részén fekszik, Olyan magasan, hogy már elég hűvös van ahhoz, hogy megteremjen a szőlő is. „Ez az az időjárás, amit szeret a szőlő, és kiváló a talaj is” – magyarázza a helyi borász. A városban több pincészet is működik És a nem túl messzi Mumbaiból, Delhiből a középosztály immár rendszeresen jár bortúrákra Nashikba. De – ezen azért nem nagyon lepődünk meg – a globális borpiacra India eddig nem lépett ki. Eddig. Most azonban először exportra is jut indiai bor. Igaz, nem akármilyen.
A kivibor
Tage Rita itala az első indiai bor, amelyik kilépett a világpiacra. Rita egészen más környezetből érkezett, mint történetünk eddigi szereplői. Nem a gyorsan növekvő nagyvárosi középosztály tagja. Egy isten háta mögötti kis faluban, Ziróban él, India távoli észak-keleti szegletében, Aruncsal Pradesben. A gondjai is egészen mások voltak. Nem azon törte a fejét, hogy mi igazán trendi most a nagyvilágban. „Úgy szeretjük mi a kivifáinkat, mint a saját gyerekeinket. Gondozzuk őket, nem használunk semmiféle vegyszert, és ők meghálálják” – mondja Hibu Zomo, egyike a falu kivitermelőinek. A fák a hatalmas terméssel hálálják meg a gondoskodást. Amióta, jó harminc éve, meghozták az első kivifákat Aruncsal Pradesbe, kiderült, hogy a fák szeretik a klímát. Túlságosan is.”
A gazdák már nem tudták eladni a termést, ott rohadt meg a fákon.” – magyarázza Tage Rita.
Ő pedig már régóta gondolkodott azon, hogy mezőgazdasági mérnöki szakértelmét borkészítésre fordítsa. És sikerült: Mára 6 ezer liternyi kivibort készít. A kivibor ránézésre leginkább a rozéra emlékeztet, ízre pedig – akárcsak maga a gyümölcs – kellemesen savanykás. Először a hazai piac fedezte fel. „Asszámba és Meghalájába kezdtünk bort szállítani” – magyarázza a borkészítő. A két szövetségi állam szomszédos Aruncsal Pradessel. Aztán tovább lépett, és kiderült, hogy a kivibor nem csak a nagyvárosi indusoknak, de a külföldieknek is ízlik. Az első szállítmány most indult Kínába. Tage Ritának persze most is vannak még tervei. „Mindenféle gyümölcsöt begyűjtöttünk, és kísérletezünk. Csináltunk már bort szilvából, de most gondolkodunk a vadalmán is, abból szintén sok terem a környéken” – magyarázza. Szóval India hamarosan akár igazi boros nemzet is lehet. A filmipar pedig ebben is segít, ugyanis Bollywoodban készült már olyan film, ahol a fiatalok a nagynéni borászatában ismerkednek össze.
