Katalónia egyik régóta felfedezett barlangjában 280 őskori vésetből álló figyelemre méltó gyűjteményt találtak. Az 55 állatképen lovakat, szarvasokat, szarvasmarhaféléket, kecske- és juhféléket láthatunk, valamint egy ritka medve ábrázolást. A felfedezés hatására több már ismert barlangot átnéznek kutatók, melyek rejthetnek őskori rajzokat.
A felfedezések azért is különösen jelentősek, mert korábban úgy vélték, hogy Katalóniában – az Ibériai-félsziget más részeihez képest – meglepően kevés paleolit kori barlangművészeti emlék található.
280 rejtett metszet a barlangban
A Cova de la Font Major a katalóniai Espluga de Francolíban található, és a kiterjedt Coves de l’Espluga karsztrendszer részét képezi. Az őskori galéria a barlang jelenlegi bejáratától mintegy 250 méterre, egy föld alatti folyó közelében található.
A kutatók eddig 280 önálló rajzot dokumentáltak. Ezek közül 55 állatokat ábrázol, a többi pedig túlnyomórészt nem figuratív – például párhuzamos vagy összetartó vonalakból, kör- vagy félköríves formákból, illetve négyszögletes alakzatokból álló – ábrázolásokból tevődik össze.
Az ábrázolt állatok között lovak, kecskefélék, szarvasok és tülkösszarvúak is találhatók. Egy különösen szokatlan metszet egy medvét ábrázol, amelynek fülei szemből látszanak, szája pedig kissé nyitva van.
Az állatalakok mintegy 30 százalékát jelenleg nem lehet faj vagy tágabb rendszertani csoport szintjén azonosítani – részben azért, mert anatómiai felépítésüket leegyszerűsítve vagy torzítva ábrázolták.
Az őskori művészek a kőzet jellegzetességeit használták fel
A vésetek viszonylag puha márgarétegekbe készültek, amelyek keményebb mészkő-konglomerátumok között helyezkedtek el. A legtöbb alkotás egyszerű bevéséssel jött létre, bár előfordult kaparás, sőt, egyes ábrázolásoknál mindkét technikát ötvözték. A nagy felbontású 3D-s modellek azt mutatják, hogy a vésett barázdák többsége három és hét milliméter közötti szélességű, és viszonylag sekély.
Az őskori művészek a barlangfalak természetes formáit is beépíthették kompozícióikba. Egy lóábrázolásnál például a különböző kőzetrétegek közötti határvonal mintha talajvonalat képezne az állat alatt.
Egy másik alak egy szarvas fejét és nyakát ábrázolja, amint egy vízszintes hasadék felé ereszkedik. A kutatók szerint ez a hasadék a talajt vagy akár a vízfelszínt is jelképezhette.
Ezen természeti adottságok szándékos felhasználása nem minden esetben igazolható kétséget kizáróan, ám a leletegyüttesben visszatérően megfigyelhetők hasonló összefüggések.
Az észrevétlen felfedezés
Miközben a Cova de la Font Major már a 19. század óta látogatható volt – modern bejáratát pedig 1957-ben nyitották meg újra – a turistalátványosságként üzemelő barlangban évtizedekig látogatók ezrei haladtak el az ősi vésetek mellett. Anélkül, hogy bárki észrevette volna. Néhány látogató még neveket és dátumokat is belevésett az ősi felületekbe, anélkül, hogy észrevette volna az alattuk rejlő korábbi ábrázolásokat. A vésetekre 2019. október 30-án, a barlangban zajló régészeti munka során, egy véletlennek köszönhetően bukkantak rá.
Korábban a barlangot valószínűtlen helyszínnek tartották a paleolit kori művészet számára, mivel falainak jelentős része szabálytalan felületekből áll, és ezeket alkalmatlannak ítéltek a vésésre. Ennek ellenére a kutatók most itt azonosították a paleolit kori barlangi ábrázolások eddig ismert legsűrűbb koncentrációját Katalóniában.
Több tízezer éves alkotások
Az egyes vésetek pontos korának meghatározása továbbra is nehéz feladat.
Régészeti bizonyítékok igazolják, hogy az emberek már körülbelül 40 000 és 26 000 évvel ezelőtt is jelen voltak a barlang mélyebb részein; emellett egyes állatábrázolások stílusjegyei még ennél is régebbi művészeti hagyományokhoz kötődik.
Ezek közé tartoznak az állati végtagok és fejek ábrázolásának sajátosságai, amelyek párhuzamai megtalálhatók más mediterrán lelőhelyeken is. Olyanokon, amelyeket a felső paleolitikum korábbi szakaszaihoz sorolnak.
A kutatók azonban óvatosságra intenek: a leletegyüttes egésze nem sorolható egyetlen időszakhoz. Nem zárható ki, hogy egyes vésetek a magdaléni korban, vagy akár még későbbi időszakokban keletkeztek.
Legalább egy állatábrázolást kalcitréteg fed; e réteg uránsoros kormeghatározással vizsgálható, ami a jövőben lehetőséget adhat pontosabb, közvetlen kronológiai adatok nyerésére.
A paleolit művészet hiányzó láncszeme?
A felfedezés előtt Katalóniából mindössze két, a felső paleolitikumba sorolt barlangi ábrázolás volt ismert, és ezekkel kapcsolatban is jelentős kétségek merültek fel.
Az egyik egy szarvasmarha-félét ábrázoló festmény volt a Cova del Tendo barlangból. Ezt nem sokkal felfedezése után ellopták, így mára csak fényképek és egy másolat (rajz) maradt fenn róla. A másik, a Cova de la Taverna barlangból származó lelet egy szarvasnak vélhető, ám hiányos ábrázolás, amelynek emberi eredete továbbra is bizonytalan.
Az 55 állatábrázolást magában foglaló leletegyüttest a kutatók – az állatábrázolások számát tekintve – a harmadik legnagyobb ismert paleolitikus barlangművészeti gyűjteményként azonosítják az Ibériai-félsziget teljes mediterrán partvidékén.
Ennél több ábrázolást eddig az ugyancsak Dél-Spanyolországban található Ardales és La Pileta barlangjában találtak a kutatók.
Már ismert barlangokban is rejtőzhetnek őskori művészeti alkotások
A felfedezés jelentősége messze túlmutathat a Cova de la Font Major lelőhelyén. Eszerint bizonyos régiókban csak látszólag hiányoznak a barlangművészeti alkotások, és ezt a meggyőződést érdemes átgondolni. A katalóniai felfedezés azt bizonyítja, hogy érdemes a már feltárt barlangokat más módszerekkel újra megvizsgálni.
A Font Major azt mutatja, hogy ilyen őskori művészeti alkotások még az erősen látogatott barlangokban, sőt olyan sziklafelületeken is fennmaradhatnak, amelyeket korábban alkalmatlannak tartottak művészeti tevékenységre.
Katalóniában a modern kori graffiti és az erózió már megrongálta a díszített terek egyes részeit. Ez azt jelenti, hogy az eredeti együttes valószínűleg sokkal több alakzatot tartalmazott, mint a jelenleg dokumentált 280 fennmaradt grafikai elem.
A felfedezés arra ösztönözte a régészeket, hogy az Ibériai-félsziget északkeleti részén található más barlangokat is újra megvizsgálják. A Cova Simanya barlangban végzett új kutatások szintén paleolit kori grafikai ábrázolásokra utaló bizonyítékokat tártak fel.
Fotók és borítókép: Antiquity Journal
Forrás: Antiquity Journal, Heritage Daily
