Az úgynevezett Kincsesház Petra - sőt egész Jordánia - legismertebb, ikonikus helyszíne. Mégis megdöbbentően keveset tudunk történetéről. Titkait most amerikai régészek kezdik megfejteni.
Míg ülök a kisbuszban, azon gondolkodom, csináltam-e már ekkora őrültséget életemben. Jó hétórás útra indultam, hogy megnézzem a nagy semmit. Azzal nyugtatom magam, hogy ez a semmi egészen különleges semmi - ez a semmi a nemrég volt valaminek a hiánya, így egy önmagán túlmutató, jelentőséggel bíró semmi.
Mi lehetne stílusosabb, mint Itáliában egy ókori római templomban, vagy legalább is előtte kimondani a boldogító igen. Mostantól megvan erre is a lehetőség - igaz megvan az ára.
Bár sokan nem tudják, a világ legnagyobb piramismezői nem Egyiptomban, hanem Szudánban találhatók - ahonnan a "fekete fáraók" származtak. Ezeket a piramisokat sosem látogatták turisták tömegei, ahogy a Szudáni Nemzeti Múzeum kincseit sem. Most pedig lehet, hogy örökre elvész, amit ott őriztek.
Sokan szembesülnek azzal a gonddal, amikor valahová Nyugat-Európába utaznának, hogy célpontjuk nem ott van, ahol a repülő leszáll. Ez pedig hosszú és néha kellemetlen keresgélébe fulladt a repülő és vonatjegyek összepárosítására. Most lesz, akinek egyszerűbb lesz.
A középiskolában megtanultuk, a Mt. Everest - vagy adjunk neki bármely egyéb nevet - a világ legmagasabb hegye, és 8848 méter magas. Nos, ez nem az egyetlen dolog, ami azóta már nem úgy van, ahogy tanultuk.
Európai fejjel nehéz felmérni a kínai belföldi turizmus méreteit - azt, ami nálunk rémes túlturizmusnak éreznénk, az ott egy átlagos szerda reggel. De ott nem tüntetnek és tiltakoznak - hanem kezelik a tömeget. Erre kiváló példa a Jiuzhai-völgy.
A perui Nazca vonalak még a Stonehnege-nél is titokzatosabbak. Sokáig fel sem fedezték őket - pedig ott voltak szem előtt. Azután pedig mindenki azt találgatta, hogy minek és csináltak az indiánok elképesztően nagy fura ábrákat a sivatagba.
Nyugat-Európában reneszánsza van a vonatközlekedésnek - a nagysebességű vonatok már majdnem olyan gyors eljutást tesznek lehetővé, mint a repülő, de sokkal környezetbarátabb módon.
"Egyáltalán minek mentetek oda?" Ez a kérdés sokakban felmerült akár a kedves olvasók közül is Afganisztánnal kapcoslatban, és szeretnék mindenkit megnyugtatni, nem, nem katasztrófaturisták voltunk, és nem a nyomorpornó érdekelt minket.
Egyesek szerint ufók alapították, mások szerint maják vagy egyiptomiak - a kínai tudósok szerint viszont egy furcsa gülüszemű király. Sanxingdui megmozgatja a világ fantáziáját.
Mennyire tudjuk elfelejteni a sztereotípiákat? Mi segíthet megfeledkezni a néha izgalmasan találó nemzetkarakterológiai megfejetésekről? Egy laza csavargás bárhol, amikor csak hagyjuk, hogy vigyen a lábunk, sokat használhat. Így feledkeztünk bele egy napra Zürichbe.
Európában egyre több város küzd a turizmus negatív hatásaival - legjobb ellenösztönző pedig a pénz: ha fizetni kell valamiért, ami eddig ingyen volt. Most - először - egy skóciai város is adót vetne ki a turistákra.
Régóta szokás pénzt dobálni a római Trevi-kútba, mondván, aki dob, vissza fog térni Rómába. Ez már eddig is gazdagította a város kasszáját - de hamarosan ennél sokkal többet fialhat a kút.
Azt hiszem, ezután a nyár után már ép gondolkodású ember nem kételkedik a klímaváltozásban. Ez pedig - ha lefogadjuk, és adaptálódunk - alaposan át fogja írni az utazási szokásainkat is. Mi már idén is Északnak indultunk nyaralni - és nagyon is jól tettük.
Az ősz hagyományosan a városlátogatások időszaka. Ezen a nyáron épeszű ember amúgy sem ment...
