A jövő Airbnb-jeként hirdeti magát egy kezdő amerikai vállalkozás. Sokban hasonlít ahhoz, ahogyan az Airbnb-t annól elképzelték. Hogy sikeres lehet-e, azt a jövő majd eldönti.
Meg kell mondanom, Airbnb ügyben meglehetősen elfogult vagyok. 10 éve minden évben legalább egyszer, de inkább többször utazunk úgy Európában, hogy Airbnb-s lakásban lakunk. Ha öt főre nem is mindig sokkal olcsóbb, mint egy hotel – bár általában az – sokkal nagyobb élményt ad, mint egy azonos árkategóriás szálloda.
Airbnb a finnországi Molpéban
Ez leginkább azt a – közepes – árfekvést jelenti, amelyben egyébként a kis, amúgy sem sok szolgáltatást nyújtó szállodák lennének. Az Airbnb nyilván nem versenyképes a luxusszállókkal, ahol – az elegáns név mellett – a szolgáltatásokat (a szobaszervízt, a az edzőtermet, a mindenben segítő portaszolgálatot, a bőséges reggelit és ki tudja még mit) fizeti meg a vendég, sem a legolcsóbb diákszállással, ahol fillérekért van hálótermi ágy (meg csótány).
All-incusive luxusszálló Sarm el-Sejkhben – nekik nem versenytársuk az Airbnb
Egy jellegtelen kis szállodánál viszont sokkal többet tud adni – már pusztán azzal, hogy nem egy lélektelen, uncsi minimáldizájnos szállodai szobában kell lakni, hanem egy önálló lakásban-házban, aminek, jó esetben, valamiféle karaktere van. Laktunk már így hagyományos kőházban Írországban a Burren vidékén, az Etna alatt egy felújított egykori istállóban egy kaktuszültetvény közepén, egy középkori vár tornyában Assisi mellett vagy éppen, egy spanyol kisváros főterén egy egykori palotában. Mindezt alsó-középkategóriás szállodák árában.
Airbnb tanya az ír vidéken
Étkező egy 13. századi vár tornyában – Castillo di Beviglie
A 21. század technológiai változásainak sebességét jelzi, hogy azt, ami már a világ legnagyobb szállásadója lett, alig 17 éve alapították. ás az első vendégek csak 2008-ban vehették igénybe a szolgáltatást. Az alapítók – két lengyel, és egy olasz-amerikai – Brian Chesky, Nathan Blecharczyk, és Joe Gebbia még negyvenes éveik elején járnak – de persze már dollármilliárdosok. Az ötlet a 21. századi “sharing economy” jegyében – az volt, hogy az emberek ha van felesleges szobájuk, esetleg időlegesen felszabaduló lakásuk, azt az internetes felületen keresztül adják ki másoknak, akik egy pár napra szeretnének ott lakni. Kísérletek már korábban is voltak valami hasonlóra – a couchsurfing is hasonló elven működött – de igazán sikeres üzleti modellt addig nem sikerült erre építeni. Az Airbnb azonban elképesztő siker lett. Ma már 191 ország több, mint 32 000 városában vannak jelen, több, mint 2 millió hirdetővel. Igazi amerikai dot com sikersztori – ugyanakkor jelzi, hogyan változik a világ: a legnagyobb globális szállásadónak egyetlen saját szállodája sincs.
A spanyolországi Briones főtere – a magasabbik épület első emeletét lehet bérbe venni
Az elmúlt másfél évtizedben a fejlett világ turisztikai piacán megkerülhetetlen lett a rövid távú lakáskiadás. Ugyanakkor kétségtelenül sok érdeket is sért: mint általában az internet alapú utazási szolgáltatások, az Airbnb jócskán kiharapott a hagyományos utazási irodák üzletéből, hiszen feleslegessé tette azt a szolgáltatást és tudást, amit ők a szállásfoglalásokkal csináltak. Legalább ilyen veszélyes volt a középkategóriás szállodákra – láttuk hogy miért: olcsóbban ad élményszerű szállást. Ez – mármint az élmény, a különlegesség – amúgy is a tízes-húszas évek fő jelszavai lettek az utaztatásban. Már nem tárgyakat, hanem élményeket gyűjtünk, nem az a lényeg, hogy utazunk, hanem, hogy hogyan, nem akarunk olyanok lenni, mint bárki más. A legnagyobb veszélyt azonban mégsem ezek az érdekeikben sértett szakmai csoportok jelentik az Airbnb-re, hanem saját sikere.
Schoss Ottendorf az egykori NDK-ban – bent lakik a jelenlegi “várúr” is, aki maga újítja fel a leromlott állapotú épületet
Az első években még mi is laktunk olyan Airbnb-lakásban, amit láthatóan a kedvünkért arra a pár napra hagytak el a lakók, és olyan szobában is, ahol mellettünk lakott a “háziúr”. Mára ez a múlté – ha a családé is volt a ház (nagyszülők, szülők után maradt örökség) azt már egyértelműen azért újították fel, hogy ott turistákat fogadjanak. Az eredeti “sharing economy” elvei messze múltak már. És egyre többen érezték úgy, hogy ebből szeretnének megélni – az Airbnb lakások egyre szaporodtak. Az emberek pedig elkezdték utálni az Airbnb-t, már persze akkor, amikor az az ő városukban jelent meg. Az Airbnb-n verik le a túlturizmust és a lakhatási válságot egyszerre. Ezért aztán egyre több helyen korlátozzák a cég – és a többi rövid távú lakáskiadó – tevékenységét. Hogy ennek van-e haszna, értelme, segít-e bármennyit is a lakhatási problémákon, az erősen vitás. Inkább nem mint igen, mert a teljes lakásállománynak azért elég kis részét érinti az Airbnb (még a nagyon turistás városokban is csak 1-2% a teljes lakásállományhoz viszonyítva) – és az emelkedő áraknak sok oka van. Valóban volt olyan, hogy visszaestek az árak közvetlenül az Airbnb-tiltás után – más kutatások viszont azt mutatják, hogy ez a hatás nem volt jelentős vagy tartós, a lakásárak hamarosan emelkedni kezdtek. Az is látható, hogy jelentős állami-önkormányzati beruházással kínálatot teremteni, ami valóban lenyomja az árakat lehetséges, de drága. A tiltás meg ingyen van.
Túlturizmus a csúcson – Prága, Károly híd
A globális ellenérzések viszont kitermelték az igényt, hogy legyen valami, ami olyan is, mint az Airbnb – de nem pont olyan. Az elmúlt években először csak a home-sitting csoportok erősödtek meg – emberek adják oda házukat/lakásukat másoknak arra az időre, míg elmennek máshová azzal a feltétellel, hogy őrzik a házat/kutyát/cicát. Majd színre lépett a Kindred. Az alapkoncepció itt ugyanaz, mint az Airbnb-nél volt eredetileg: az ember saját lakását ajánlja fel egy időre idegeneknek lakásra, és ő is menne máshová lakni. Akkor mi a különbség? A Kindred ezt – elvben – ingyen, cserealapon biztosítja. Ezzel helyből meg is kerüli a rövid távú lakáskiadást érintő szabályokat – hiszen nincs kiadás, csere van. De akkor miben különbözik a – mára erősen visszaszoruló – couchsrufingtől? Alapvetően az informatikai háttérben: a Kinderedben csak az vehet igénybe szolgáltatást, aki maga is szolgáltat, tehát felajánlja a lakását. A kezelői felület viszont az Airbnb-hez hasonló, jelezheti, hogy mikor fogadóképes. Ő akkor vehet igénybe lakást, ha már valakit fogadott – így pedig úgynevezett kreditjei vannak. Egy kredit egy éjszaka – tehát elvben annyit tölthetsz másutt, amennyit fogadtál. Szóval az egész ingyenes? Koránt sem – “takarítási díj” és “szolgáltatási díj” címen szednek pénzt. Azt mondják persze, hogy ezek az összegek elenyészőek ahhoz képest, ha valaki szállodába megy. Ez – marginálisan – igaz is. Egy jó szállodánál bizonnyal olcsóbb, de így is, ahogy nézzük egy egyhetes New York-i tartózkodásért elkérnek mintegy 500 dollárt. Ami viszont abszolút értékben egyáltalán nem kevés.
Hogy P-ba engedheti meg magának mindenki ezeket az utakat? – egy másik figyelemfelkeltő reklám
A cég – Amerikában szokásos, az európai fülnek kicsit fura – kampányában alapvetően a nagy versenytársat támadja: azzal hirdeti magát, hogy náluk szigorúan nincsenek s&ggfejek. Igaz azzal is kampányolnak, hogy a Kindereddel úgy utazhatsz, mint az igazi sztárok. (Ezek szerint köztük nincsenek s&ggfejek, ami mondjuk nem nagyon hiszek.)
Ez a Kindred reklám pedig azt sugallja – hamisan egyébként – hogy a szolgáltatás ingyenes
De még mielőtt kedvet kapnánk, és rohannánk feltenni a lakásukat a Kinderedre jelzem, hogy a szolgáltatás egyelőre 200 városban érhető el – az Egyesült Államokon kívül csak Nyugat-Európa nagyvárosaiban. A pesti Bulinegyednek egyelőre várnia kell. És hogy lesz-e ebből valami? Korántsem biztos. Az internetes szolgáltatások világában könnyedén alakulnak ki monopóliumok, ás az ilyen közösségi platformok mellett nagyon nehéz másikat kiépíteni – hiszen ahhoz kellene egy kritikus tömeg, ami ért érdemes lenne inkább ott keresni. Bár sok ötlet volt a Facebook trónfosztására is, végül nem azok lettek sikeresek, amelyek pont ugyanazt kínálták, csak kicsit máshogy – hanem például a Tiktok, ami egészen másfajta élményt kínált. A booking.com mellett is csak másod-harmadhegedűsként élhet meg például az Agoda – bár az egyes országok hotelfoglaló oldalai még élnek. Van persze ellenpélda is – az Uber mellett a Boltnak például sikerült kihasználnia azt a szabályozási környeztet, amelyben az Ubert korlátozták. Szóval meglátjuk.
