A sokoldalúan fejlett szocialista ember legyőzi a természetet. Az én korosztályom még ezt tanulta iskolában. És – láss csodát – Kínában ez tulajdonképpen sikerült. A természet meg van szelídítve, és a dolgozó nép szolgálatába van állítva.
Kína elképesztő természeti szépségekkel megáldott ország – elég csak az Avatarból ismert Zhangjiajie hegységre vagy Jangce szurdokaira gondolni. A hegyeket ráadásul a kínai történetelem kezdetei óta szentként tisztelték, a legtöbb buddhista, taoista szentély hegyekben van, így bővében vannak az olyan helyeknek, amelyek egyaránt rendelkeznek kiemelkedő természeti adottságokkal és történeti érdekességekkel. A néha fojtogatóan forró és párás nyári időjárás is vonzóvá teszi nyaranta a hegyi kirándulásokat – és tette ezt már az elmúlt évezredekben folyamatosan. Nemzeti Park alapanyag – mondjuk így tehát van bőven, és kereslet is kerülközik. Íme néhány kép, hogy miért is érdemes nemzeti parkokat látogatni Kínában:
Ha pedig így van, akkor a modern Kína mindent képes megoldani – gyorsan, olajozottan, magas technikai színvonalon. És ez nem vicc. A természetjárás – ha az ország kiemelt nemzeti parkjait vesszük célba – Kínában egészen más élmény, mint bárhol másutt a világon. De nézzük mit is jelent ez a valóságban!.Ehhez azért nem árt felidézni, hogyan néznek ki természetközeli élmények a világ más részén. A nemzeti parkok bejáratáig – jó esetben – jól kiépített utakon jutunk el, ott azonban át kell váltanunk gyaloglásra ilyen-olyan ösvényeken. Jobb esetben valami murvás út van, de inkább csak köveken kell bukdácsolni. Enni – inni az van, amit viszünk magunkkal, aztán jó esetben van valami rusztikusnak mondott hütte. Nos Kína nagyon nem ezt nyújtja.A kisebb, távoli vagy kevésbé felkapott parkok akár családiasak is lehetnek, de a nagyobb nemzeti parkok, természeti világörökségi helyszínek, egyértelműen a tömegek kezelésére rendezkedtek be.
Dehang – családias hangulat
A bajárat általában a lényegtől – az angolra fordított kínaiban ezt „scenic spotnak” vagy „scenic areanak” – látványos helynek, területnek hívják – messzire helyezkedik el. Itt folyik a beléptetés biometrikus okmánnyal. A jegyeket – ideális esetben – előre meg kell váltani, de minden esetben van lehetőség helyi jegyvételre is – igaz, ha korlátozott a belépők száma nem biztos, hogy aznapra jut nekünk hely.
A Zhangjiajie Erdei Park nagyszabású bejárata
A beléptető kapu után általában buszok várnak minket, nagyobb helyeken rendes városi buszok egyenfestéssel, a park emblémájával, kisebb helyeken golfautók, elektromos kisbuszok. A járművek sorba állnak, mindenkinek jut hely nem kell várakozni. A buszok meghatározott útvonalon járnak a megállókat térképen jelzik, és be is mondják.
Ezek a legtöbb helyen hop on hop off jelleggel működnek, a megállókban fel és le is lehet szállni. A térképeken, irányító táblákon általában van latin betűs felirat is, és elég egyértelműek a jelzések – általában csak egy irányba érdemes menni – így gájdot fogadni totálisan értelmetlen, magunk is el tudunk tájékozódni.
Kisbuszok a kunmingi Kőerdőben
Elektromos járművek a Huanglong Nemzeti Parkban
És nagybuszok a Wuyi hegyen
Innen válik érdekessé a dolog. Ugyanis általában itt érünk el addig a pontig, amikor magasságkülönbséget kell leküzdeni. Erre a világ Kínán kívüli részén rendszerint az a megoldás, hogy nesze, ott a hegyoldal, oszt másszál. Kínában is vannak a szent őrültek számára fenntartott végtelen lépcsők – de a magasságkülönbséget általában emberbarátibb módon lehet leküzdeni. Több helyen vannak lanovkák – ilyenekkel azért másutt is találkozunk a világban.
Ahogy azonban igazán nagy tömegekre számítanak, ott inkább mozgólépcsőket építenek a hegybe. Így juthatunk fel Zhangjiajiében a Tianmen hegyre, vagy Yunnanban le a Tigrisugró szurdokhoz. Mivel a hegyek magasabbak, mint egyátlagos metrómegálló hét-nyolc mozgólépcső is kell ahhoz, hogy fel, vagy leérjünk.
Nem metrómegálló – nemzeti park
De van ennél is jobb. A Zhangjiajie Erdei Nemzeti Parkban a világ legmagasabb szabadtéri üvegliftjét építették be. Egyszerűen – jó némi sorban állással – felliftezhetünk a hegytetőre. Verhetetlenül kiváló. (A lift eléréséhez persze fel kell menni néhány lépcsősoron, de ha az ember elég szerencsétlenül néz, akkor kiderül, hogy van egy VIP lift, amelyik megkerüli a lépcsőket és a fő lift bejáratához visz, így egyetlen lépcsőt sem kell felfelé menni. Abszolúte jó.)
Labubuvásár miközben sorban állunk a lifthez
Ha már fenn vagyunk a magasban, valamennyit azért mindenütt lehet sétálni. És ez tényleg séta, nem köveken bukdácsolás. A sétautak kiválóan ki vannak építve, nem a puszta sziklán kell vergődni, fapallókból vagy térkőből épített utak vezetnek mindenhová. Ezek meglehetősen szélesek, több ember kényelmesen elfér egymás mellett.
Ahol lépcsők vannak azok általában jó, biztonságos korláttal rendelkeznek. Kedvencem a fahatású vasbeton korlát – még az évgyűrűket és a fa apróbb hibáit is imitálja, de tökéletesen biztonságos.
Akinek még így is sok lenne a lépcsőzés, az akár befizethet egy hordszékre is. Számos helyen állnak rendelkezésre bambusz hordszékek, amiket markos fiatalemberek visznek fel az emelkedőkön – meglehetősen drágán persze. (Bár nagyon ajánlgatták, és a végén már a nagyon drága is csak kicsit lett volna nagyon drága, lemondtam róla..)
A jó kilátást biztostó helyeken kellemes kilátókat alakítanak ki, ahol általában még el is lehet kicsit üldögélni – már persze ha jut hely, mert azért sok nemzeti parkban hatalmas a zsúfoltság, főleg főszezonban. Akinek az a vágya, hogy csak úgy kettesben legyen a természettel, az jobb, ha kerüli a nyarat vagy a nagyobb kínai ünnepek környékét – és egy kellemetlenül hűvös márciusi szerda délelőttön látogat el valamelyik nagyobb nemzeti parkba.
Nyár közepi zsúfoltság a Zhangjiajie Erdei Parkban
És egy hűvös áprilisi reggel a Tündérhegyekben
Van, ahol van némi extra is – a Wuyi hegyen például bambusztutajjal lehet végihajózni a Kilenckanyarulatú Folyón – a tutajok, akárcsak a buszok a bejáratnál sorba állnak. Jegyet kapni nem olyan egyszerű, de azért el tudják intézni, hogy mindneki feljusson, aki nagyon szeretne.
Az ilyen extrákra – sőt általában a lanovkákra, liftekre, mozgólépcsőkre is – külön jegyet kell venni. Erre lehetőség van elővételben, a nagyobb helyeken különféle csomagokban. A kisebb helyeken ott helyben lehet megvenni a jegyeket.Az is komolyan javítja a felhasználói élményt, hogy sosem fogyunk ki az étel-italból. Minden ilyen helyen jelentős sűrűséggel futunk bele etetőbazárokba, ahol általában a helyi konyha finomságait kóstolhatjuk meg. (Van azért KFC is azoknak, akik a kevésbé helyi ízekre gyúrnak.) Az árak kicsit magasabbak mint a városok piacain, de nőben elviselhetőek, az éttermi árak alatt maradnak. Van, ahol van egy központi etető-terminál is, ahol éttermek büfék sokasága várja a megfáradt, éhes utazókat. Meglehetős sűrűséggel telepítenek általában italautomatákat is.
A tujia konyha finomságai Zhangjiajiében
Tibeti gombakülönlegességek a Tigrisugró szurdoknál
Sőt, a magas hegyi nemzeti parkokban még oxigénpalackokat is árulnak azoknak, akik keveslik a levegőt. (Kimondottan hasznosnak tud bizonyulni.)
És az sem utolsó szempont, hogy mindenütt számos nyilvános vécé van – és nem is akármilyenek.
Közben nézheted a tévét …
Szuvenírt is vehetünk mindenütt minden mennyiségben. A Lababutól és egyéb labubu-szerű béna babáktól az autentikus kézműves termékekig minden van.
És fotózkodni is lehet, sőt kötelező, helyi fotósok kínálják a szolgáltatásaikat . Ők a legjobb, legfotogénebb helyekre állnak be és mindenkiről készül egy kép, aki arra jár, azután, ha kéred megkapod nyomatva és elektronikusan is.
Az élményeket a frekventáltabb helyeken mindenféle showk egészítik ki. Van, ahol nap közben mautatnak be szabadtéri előadásokat, táncműsorokat, de a legtöbb turistát vonzó helyeken külön szabadtéri – vagy fedett – színházakat építenek, ahol esténként színes-szagos showműsorokat – musicaleket mutatnak be, amelyek valahogyan kapcoslódnak a hely történelméhez – kultúrájához.
Halászsas-bemutató
… és sámántánc Pu’erben.
A rókatündér díszlete a Tianmen hegyen
Néptánc (?) a Jiuzhai völgyben
Lovaszinház a Jangce pertján
Ezekért -természetesen – szintén külön kell fizetni, nem is keveset, egy jegy általában kb 15 ezer forintnak megfelelő jüanba kerül. De – legalább egyszer – megéri, mert tényleg iszonyatosan profi, különleges előadásoknak lehetünk szem és fültanúi, amelyek általában élvezhetőek úgy is, ha nem értünk egy szót sem kínaiul. Arra viszont fel kell készülni, hogy így – ha teljesen ki akarjuk élvezni, amit egy nagy kínai nemzeti park nyújt – akkor az egyáltalán nem lesz egy filléres élmény. Oda- visszaúttal a szállásról belépőjegyekkel együtt könnyedén kifizethetünk 30-40 ezer forintot is akár egy napra.
