A „kínai ruha” itthon leginkább lekicsinylően jelenik meg a közbeszédben – olcsó, rossz minőségű tucatárura gondolunk. Pedig Kínában ilyet a legritkább esetben látunk. Amit látunk, viszont néha egészen meglepő.
Hol vannak már azok az idők, amikor mindenin egyforma kék Mao zubbonyban járt Kínában! Ma ilyen – úgy nevezett Zhongshan-öltönyt már csak nagy ritkán látni, és kapni is csak speciális boltokban lehet.
A Mao öltöny egy négyzsebes ruhadarab, felálló gallérral és zsebfedéllel, egyébként leginkább az európai és japán iskolai egyenruhák ihlettek. A Nemzeti Kormány 1929 áprilisában hivatalos egyenruhaként nyilvánította, az 1950-es évektől pedig mind az állami vezetők, mind a hétköznapi polgárok számára a szokásos viselet lett. Mao Ce-tung ennek egy változatát viselte – amelyet Nyugaton „Mao-öltönyként” ismernek –, amikor 1949-ben a Népköztársaság megalapítási ünnepségén a Tiananmen téren. Az 1964-es „Négy Régi dolog megsemmisítése” kampány során a nyugati vagy hagyományos kultúrához kapcsolódó tárgyakat – köztük a farmert, a magas sarkú cipőt, a nyugati stílusú kabátokat, a nyakkendőket, az ékszereket, és a hosszú hajat – a Vörös Gárdisták a polgári gazdagság szimbólumainak tekintették. Azok, akiket nyilvánosan ezek viselésén láttak, verést vagy más büntetést kockáztattak, és az ilyen tárgyakat néha az utcára dobták. Talán ezért s van, hogy mára a kínaiak egyértelműen élvezik az öltözködést, a lányok szépen és változatosan öltözködnek. Nem „olcsó kínai rongyokba” – a helyi jó minőségű ruhák ugyanis egyáltalán nem olcsók.
A klasszikus qipaokért több tízezer forintnak megfelelő jüant is elkérnek. (A qipao a húszas években lett népszerű a hagyományos kínai és az európai öltözködés ötvözete. Testhezálló, egyrészes ruhadarabként ismerik, álló gallérral, aszimmetrikus, balról jobbra nyíló nyakkivágással és két oldalsó hasítékkal, amelyet a galléron és a nyakkivágáson kínai béka-kapcsok díszítenek. )
A qipao ma alkalmi ruha, ára is ennek felel meg. De a hétköznapokban is vannak, akik egészen érdekes összeállításokat hordanak. A benyomásunk – többszöri kínai utazás után – az, hogy a helyi lányok sokkal változatosabban, merészebben öltözködnek, mint európai vagy amerikai kortársaik.
Van viszont egy olyan szokás, ami jellegzetes, és – európai szemmel nézve – kétség kívül szokatlan. Leginkább népies cosplaynek nevezhetnénk. A kínai nők – és kisebb részben férfiak – ha belföldön turistáskodnak a helyi népviseletbe öltöznek. Ezek persze az ünnepi viseletek erősen stilizált, modernizált verziói, de kétségtelenül igen látványosak tudnak lenni. Hogy ez mennyire népszerű azt jelzi, hogy volt olyan hely, ahol minden harmadik lány ezeket a stilizált népviseleteket viselte.
Csoportoknak külön néhány órás program egy belföldi kiránduláson a beöltözés – és a hölgyek korra való tekintet nélkül lelkesen vesznek részt benne.
A népi cosplayra egész iparág épült – nem csak ruhákat lehet kölcsönözni, de megcsinálják a hölgyek sminkjét, haját is.
Sőt, profi fotósok állnak rendelkezésre, hogy egész portfóliókat készítsenek az így beöltözött lányokról-asszonyokról. A legfotogénebb helyeken készülnek a képek az óvárosokban, megfelelő kellékekkel – napernyővel nappal, lampionnal este.
Van persze akinek ez a népviselet a munkaruha- a nemzeti parkokban gyakran a helyi gájdok is beöltöznek.,
És persze meg is lehet venni a ruhákat – nyilván nem olcsón – ha valaki hazavinné szuvenírnek.A kínai turisták ezt a szokást már külföldre is elvitték -legalább is Ázsián belül. Thaiföldön már bőven lehet thai viseletbe öltözött ázsiai turistanőket látni.
Ez akár üzleti ötlet is lehet – aki kínai turistákat hoz Magyarországra, annak érdemes legondolkodni azon, hogy egy napra – mondjuk Hollókőn – magyar népviseletbe öltözteti őket.
